Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - A kórházak és a munkásbiztosító pénztár kölcsönös jogviszonya az 1907. évi XIX. t.-c. hatályba lépése után

Munkásügyi Szemle 127 kozó jogszabályok (1907: XIX. t.-c. 59. §. első bekezdése) szerint teljesítendő megtérítés fejében, a tag gyógykezelésére és ápolására nézve, az egyezséget a kórházzal létrehozta. Teljes joggal mondja tehát a törvény javaslatának indokolása, hogy a tervezet vonatkozó rendelkezései részben megegyeznek a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898 : XXI. t.-cikkel. Mi hozzá tehetjük, hogy ennek a törvénynek a közigazgatási bíróság gyakorlatában nyert eltérő értelmezése dacára, a két törvény vonatkozó intézkedései, a fenn megjelölt módosításoktól eltekintve, lényegben teljesen megegyeznek. Egyébként a négy hétben, valamint a legutolsó osztály szerint való számításra vonatkozó két módosítás is olyan, amely a pénztár érdekében létesült. Az 1898: XXI. t.-cikkben említett 30 napnak négy héttel való helyettesítése abban leli indokát, hogy a táppénz az 1907: XIX. t.-cikk 55. §-a szerint heti utólagos részletekben fizetendő; a pénztárnak a taggal szemben való elszámolását tehát felette megkönnyíteni alkalmas, ha a kórház részére a tag érdekében teljesített fizetés szintén hetekben való számítással történik; a 30 nap és négy hét időbeli tényleges eltérésének csekélysége mutatja, hogy a törvény itt csak törvénykezelési (technikai) okból tett módosító rendelkezést. A másik módosítás szintén a pénztár javára szolgál, amennyiben az 1898: XXI. t.-cikkben a kórházak a felszámítás mértéke tekintetében csak a 14. §. 1. pontja alapján kibocsátható belügyminiszteri rendelettel lévén korlátozva, az 1907: XIX. t.-c. a pénztárak jogos érdekeinek megóvása végett az első négy hétre a legutolsó (ápolási) osztály, azontúl pedig a kórházi ápolás felszámítható időtartamának lejártáig, a tag részére házi ápolás esetén járó táppénz követelését engedélyezi a kórháznak. A kórházi költség mértékének a táppénzzel egyenlő összegben való megállapítása, valamint az a harmadik módosítás, a mely szerint a pénztár nem határozottan megállapított húsz hét tartamáig, hanem az alapszabályszerű segélyezés lejártának időpontjáig, tehát esetleg húsz hétnél továb is viseli a beutalt tagnak kórházi költségét, egyszersmind legélesebben kidomborítja a törvényhozásnak azt az álláspontját, a melyet már előző alkalommal kiemeltünk1) t. i., hogy a kórház a pénztár terhére csak pénztári szolgáltatást teljesíthet, vagyis kórházi ápolás alakjában szolgáltatja ki azt, a mire a pénztár egyébként rendszerint házi ápolás alakjában köteles. Semmi egyebet, sem többet sem kevesebbet, nem szolgáltathat a pénztár terhére. Mindezekből megállapíthatjuk tehát azt a következtetésünket, hogy az 1907: XIX. t.-c. hatálybalépte óta éppen úgy, mint azelőtt, a pénztár, amely tagjainak kórházi ápolást nyújthat, de ilyent nyújtani sohasem tartozik, az általa valamely köz vagy nyilvánossági jellegű kórházba utalt tagja után, négy hétre a legutolsó (ápolási) osztály szeri nti ápolási költséget, a további időre pedig, azonban legfeljebb az alapszabályszerű segélyezés lejártának időpontjáig a tag részére házi ápolás esetén járó táppénzt fizeti a kórháznak. Ha pedig az ilyen kórház a tagot, sürgős szükség esetében, előzetes beutalás nélkül vette fel, a pénztár csak négy hétre tartozik fizetni, a legutolsó (ápolási) osztály szerint. Végül semmi ápolási költséget nem fizet a pénztár a kórháznak, ha ez a tagot a pénztár beutalása nélkül vette fel, anélkül, hogy erre sürgős szükség lett volna. Ez az értelme az 1907. évi XIX. t.-c. 59. §-a első bekezdésének, ha ugyanennek a §-nak utolsó bekezdését is szem előtt tartjuk, amikor is el kell oszlania annak a széltében hangoztatott ködös véleménynek, mintha az előbb említett helyen a kórház javára feltétlen ápolási díjkövetelés volna biztosítva, négy heti ápolás tartamára. A korábbi jogállapotból való levezetés lehetősége ki van zárva a családtagok után fizetendő ápolási költség tekintetében, miután, mint fent említettük is, első izben az 1907: XIX. t.-c. 50. §-a vonta a munkásbiztosítás ') Munkásügyi Szemle 86. lap.