Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - A kórházak és a munkásbiztosító pénztár kölcsönös jogviszonya az 1907. évi XIX. t.-c. hatályba lépése után

Munkásügyi Szemle 125 Yí\ kórházak és a munkásbiztosító pénztár kölcsönös jogviszonya az 1907. évi XIX. t.-c. hatályba lépése után. Irta: Dr. Pap Géza, miniszteri osztálytanácsos, biró. A munkásbiztosító pénztár és a kórház jogviszonyai kifejlődésének újabb állomását az 1907 : XIX. t.-c. jelzi, a mely sajnosán, nem az eszmék tisztázására, hanem az előzőnél még nagyobb zavarra adott alkalmat, noha tulajdonképen egyebet sem kivánt, mint az eddigi törvényes jogállapot fenntartását. Mindenek előtt változatlan maradt ez a jogállapot abban, hogy a törvény 58. §-a szerint a pénztár és tagjai közötti jogviszonyban továbbra is a pénztár joga maradt, hogy házi ápolás helyett kórházi ápolást nyújthasson. Kitűnik ez nem csak abból, hogy e §. csaknem szószerint átvette az 1891: XIV. t.-c. 12. §-át és kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a pénztár »kórházi ápolást nyujthat«, hanem még határozottabban kitűnik a törvényjavaslatának vonatkozó indokolásából is (146. 1.), a mely szerint: »a betegség esetére való biztosítás célja első sorban a biztosított alkalmazottaknak házi gyógykezelésére és ellátására irányul; tekintettel azonban arra, hogy a biztosított tagok nem minden esetben részesíthetők célszerűleg házi gyógykezelésben és ápolásban, úgy hogy ebben az esetben úgy a biztosított tagok, mint a pénztár érdekében szükségesnek és célszerűnek mutatkozik, hogy a pénztár az illető tagoknak kórházba utalásáról és kórházi gyógykezeléséről gondoskodhassék, a javaslat megadja a biztosító pénztárnak azt a jogot, hogy biztosított tagjait betegség esetében a szükséghez képest kórházba utalhassa«. A legfőbb eltérés az eddig fennállott joggal szemben az, hogy az 1907 : XIX. t.-c. 50. §-a a biztosított tag családtagjainak, bizonyos feltételek esetén, gyógykezelését és gyógyszerekkel ellátását a pénztár hatáskörébe vonta és így ehhez képest az 58. §. azt is megengedi, hogy a pénztár az ilyen családtagoknak is nyújthasson kórházi ápolást. De nem csak a pénztár és tagjai között, hanem a pénztár és a kórházak között is fennmaradt és fennáll lényegben az eddigi törvényes szabályozás. Első sorban reá mutatunk arra, hogy az 1898 : XXI. t.-c. 4. §-a, az 1907 : XIX. t.-c. 59. §-ában foglalt módosításokkal, most is élő jogforrás. Ezzel szemben nem hozható fel, hogy az 1907 : XIX. t.-c. 206. §-a az 1898 : XXI. t.-c.-ből csupán ennek 9. §-át említi fel, mint olyant, a melynek rendelkezései ennek a törvénynek hatálya területére nézve továbbra is érvényben maradnak, amiből tehát azt lehetne következtetni, hogy viszont a fel nem említett 4. §. hatályon kivül helyezettnek volna tekintendő. Az 1907 : XIX. t.-c. 206. §-ába az 1898 : XXI. t.-c. 9. §-ára való utalás ugyanis a képviselőház munkásügyi bizottságának javaslatára lett felvéve, azonban a nélkül, hogy szóba is jött volna az 1898 : XXI. t.-c. egyéb szakaszainak hatályon kivül helyezése.J) Kétségtelen tehát, hogy az 1898 : XXI. t.-c. 4. §-a, amennyiben azt valamely későbbi törvény kifejezetten vagy pedig ellentétes rendelkezéssel hatályon kivül nem helyezte, most is életben levő törvény. ') A parlamenti tárgyalások .alaposságának" jellemzése gyanánt említjük fel, hogy az említett bizottság az 1898 : XXI. t.-c. 9. §-ára való kifejezett utalást azért is szükségesnek tartotta, „mert az országos betegápolási alaphoz az iparosok is hozzájárulnak s így az alapot az idézett szakasz szerint terhelő kötelezettségek alól, a javaslat nem is kívánhatja a pénztár, tehát az annak költségeit szolgáltató munkaadók és munkások terhére felmenteni". A kiváló kodifikáló bizottság úgy véletlenül nem vette észre, hogy az idézett 9. §-ban megjelölt ápolási költségeket nem is az országos betegápolási alap fedezi, hanem az államkincstár. Ez a kettő pedig az 1898: XXI. t.-cikk terminológiája szerint nem ugyanazt jelenti.