Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Létesítsünk erdei üdülőtelepeket!

Munkásügyi Szemle 119 Mindenekelőtt tehát tájékozódni kívántunk, hogy e támogatás megszerezhető-e s hogy az erdei üdülőhely létesítéséről miként vélekednek a hatóság vezetői, a szakférfiak és az érdekelt munkások. Felkerestük tehát őket s kikértük véleményüket. Örömmel konstatáljuk, hogy mindenütt a legszivélyesebben fogadták kérésünket s lekötelező előzékenységgel válaszoltak. A miért e helyen hálánkat és köszönetünket fejezzük ki. A válaszokat következőkben ismertetjük: Dárczy István, a székesfőváros polgármestere, kérdésünkre következőleg válaszolt: A tervezett erdei üdülőtelep eszméjét föltétlenül helyesnek tartom, s őszinte örömmel üdvözlöm. Véleményem szerint az erre irányuló üdvös törekvés méltán és bizton számíthat a főváros támogatására. A hely kijelölésére az orvosok illetékesek véleményt mondani; a magam részéről a budai hegyvidéknek villamos vasút által megközelíthető védett helyei lennének a legalkalmasabbak. Dr. Magyarevics Mladen, tiszti főorvos ezeket irja: A budapesti munkások erdei üdülőtelepe ügyében hozzám intézett kérdésére a következőkben van szerencsém megadni válaszomat. Az 1. kérdésre: Általánosságban igen helyesnek és célszerűnek tartom az erdei üdülőtelep létesítését, mint egyikét azon igen nagy jelentőségű intézményeknek, amelyek alkalmasak a tuberkulózis ellen megindított védekezést előmozdítani. Valóban igen előnyös úgy magukra a betegekre, mint a családjaikra nézve, ha a napnak a legnagyobb részét a szabadban, üde, friss, tiszta levegőben tölthetik. Nem közömbös a nagy közönségre nézve sem, hogy a tuberkulózisban szenvedő betegek lehetőleg elkülönített helyen tartózkodjanak. Éppen ezért pártolást érdemel minden oly törekvés, amely ily üdülőtelepek létesítését célozza. Nem tartom azonban megokoltnak és célravezetőnek, hogy ezeket az üdülőhelyeket, mint egyedül célszerű intézményeket állítsák szembe a szanatóriumokkal. Ha nagyon célszerűek is az üdülőhelyek, de nem nélkülözhetők a szanatóriumok sem. Vannak esetek, amikor célszerűbben használhatók fel az üdülőhelyek, de viszont vannak esetek és pedig elég nagy számmal, amikor a szanatóriumi kezelésnek kell előnyt adnunk, vagyis: szükség van mindkét fajta intézményre. Az ügy érdekében nem is szabad túlságosan kiemelni az egyiket a másik fölé, mert könnyen bizalmatlanná válhatik a közönség mindkét intézmény iránt és megszűnnék pártolni mindegyiket; a betegek szintén kétkedőkké válnának és a reményt, amelyet akár az egyik, akár a másik irányban tápláltak már magukban, elvesztenék és ezzel állapotuk súlyosabbá válnék. Ez pedig nem lehet célja senkinek sem. A 2. kérdésre: Közhasznú intézményeket tudvalevőleg egyaránt szokott támogatni a kormány és a főváros is. Mennyiben lehetne jó indulatukat igénybe venni, arra határozott választ nem adhatok, mert ez függ a felmerülő szükséglettől, amely majd a részletes tervek elkészítésénél fog nyilvánvalóvá lenni. A 3. kérdésre: A főváros területén nem ismerek a célnak megfelelő helyeket. A főváros területén a beépített városrészek határvonala már anynyira kiterjeszkedett a kültelkeken is, hogy megfelelő szabadterületek már alig vannak. Ezek nagyobb részét is nyaralók veszik körül és ezek közé mintegy összegyűjtve, százával vinni ki a tuberkulotikus betegeket, nem volna sem célszerű, sem méltányos. De különben is annyira mindjobban és jobban lefoglalja a még rendelkezésre álló szabad területeket az egyre növekvő számú nagy közönség, hogy ezekből már most sem lehet kihasítani alkalmas területeket a tüdővészes munkások részére. Talán még valamikép szóba jöhetne a kamaraerdő, azonban ez a terület sem mutatkozik már