Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Létesítsünk erdei üdülőtelepeket!

120 Munkásügyi Szemle alkalmasnak, mert itt is mindjobban szaporodnak a nyaralók; másrészt nagy hátránya e vidéknek, hogy a völgyületekben még nyáron is sokszor köd fekszik, ezenkívül nagy hiány van megfelelő jó ivóvízben. Ezért a magam részéről azt ajánlanám, hogy az üdülőhelyek számára a főváros határán kívül a budai oldalon levő szomszédos falvak dombos területein keressenek területeket; nem kétlem, hogy fog találkozni alkalmas több is; olyan is, amelyet akár a nagy vasutakkal, akár az egyre terjeszkedő vicinális vasutakkal aránylag olcsón és gyorsan meg lehet közelíteni. Dr. Bódy Tivadar, székesfővárost tanácsnok, a pénzügyi osztály vezetője álláspontját a következőkben foglalja össze: Hozzám intézett szives soraiban a magyar társadalom és közelebbről: a főváros lakosságának égetően fontos kérdésére: a tüdővész-elleni küzdelemre irányítja a figyelmet és azt a kérdést veti föl, vájjon helyesnek és célszerűnek találnám-e, ha a kórházi, illetve szanatóriumi kezelésre nem szoruló tüdőbetegek ápolására a külföldön már kipróbált és bevált módszer szerint fővárosunkban is üdülőtelep létesülne; hogy továbbá a kormány és a fővárosi hatóságok támogatását az ilyen telep létesítése érdekében megindítandó mozgalom számára meg lehetne-e nyerni ; végül, hogy az első ilyen üdülőhely létesítését a főváros mely vidékén tartanám célszerűnek. Szives örömest válaszolok e kérdésekre, mert föltétlenül helyesnek,, üdvösnek és célravezetőnek tartom azt az irányzatot, amely az újabb időben nálunk is mindinkább tért hódít, hogy t. i. palliativ intézkedésekkel óvjuk, védelmezzük az egészséges polgárságot, amelyre a modern állami és városi élet mind jobban és jobban nehezedő terheket hárít és egyúttal humánus módon gondoskodjunk sorssujtotta embertársainkról is, mert csak egészséges polgárságban van meg a munkakedv és csak az egészséges, munkaszerető és munkabíró polgárság képes egy nagy várost széppé és gazdaggá fejleszteni. Ezt az elvet a főváros vezetői mindenkor szem előtt tartották és nem szorul bizonyításra, hogy a fővárosi adminisztrációban a közegészségügy mindenkor kiváló gondoskodás tárgya volt. Évtizedeken át óriási áldozatokkal fejlesztettük azokat az intézményeinket, amelyek a közegészség előmozdítására alkalmasak és ha ma közegészségi állapotaink nem a legkedvezőbbek is, ebben a legkevésbbé hibás a főváros, amely e célra erejét és a törvényben körülhatárolt kötelességét jóval felülmúló áldozatokat hozott. A tüdővész terjedése ellen a közelmúltban megindult küzdelemből is kivette a részét fővárosunk; hiszen általánosan ismeretes, hogy a budakeszi erdőben épült — s hazánkban e nemben az első — modern szanatórium céljára teljesen ingyen engedett át megfelelő nagyságú területet. A magam részéről őszinte rokonszenvvel kisérem azt az újabb irányú mozgalmat is, amely a szanatóriumi kezelés helyett erdei üdülőtelep létesítését célozza. Hogy azonban mily mértékben lehetne a főváros támogatását ennek az ügynek megnyerni, — arra nézve, úgy hiszem ezt szerkesztő úr is természetesnek találja — az illetékes tényezők véleményének kialakulása előtt határozott nyilatkozatot nem teszek, de nem is tehetnék, mert ez a kérdés első sorban szakszerű elbírálást igényel. Egy körülményre azonban mégis rámutatok. Éppen az utóbbi időben állandóan napirenden volt és van még ma is a kórházhiány kérdése. A főváros már eddig is milliókra menő összegeket fektetett be kórházakba és ma ott tartunk, hogy a folyton nagyobbodó szükségletre való tekintettel hovatovább nagyszabású új kórház építéséről kell gondoskodnunk. Jóllehet tehát, hogy a főváros a kórházak fentartásával olyan áldozatokat hoz, amelyek voltaképen az államot terhelik és hogy — mint mondottam — a közeljövőben is újabb tetemes beruházások várnak e téren a fővárosra: mégis az a nézetem, hogy a főváros nem fog elzárkózni a fölvetett üdvös eszme megvalósításának támogatása