Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Létesítsünk erdei üdülőtelepeket!

118 Munkásügyi Szemle lásukat elősegítené, nem is szólván arról, hogy a főváros ezen említett sétahelyei pormenteseknek egyáltalán nem mondhatók. Külföldi nagyobb városokban hatóságok, jótékony egyesületek, főleg pedig betegsegélyző pénztárak úgynevezett erdei üdülőtelepeket (Walderholungsheim) létesítettek. A beteg munkások a városból kora reggel, alkalmas közlekedési eszközök igénybevételével e helyekre mennek ki, és estig kellő szakszerű felügyelet alatt itt tartózkodnak. A telep berendezése nagyon primitív, mert mindössze abból áll, hogy egy 6—10 holdnyi erdei területen van egy megfelelő nagyságú, favázas épület, amely arra szolgál, hogy az időjárás viszontagságai ellen nyújtson védelmet a betegeknek. Egyébként pedig a betegek egész napon át a szabadban tartózkodnak, egy keveset sétálnak, a nap legnagyobb részét pedig nyugágyon pihenve töltik és ily módon napkúrát vagy légkúrát tartanak. Az épületben felszerelt gazdasági helyiségek vannak, amelyekben a betegek számára főznek, A betegek ugyanis délelőtt tejet és vajat, délben egyszerű, de ízletes és tápláló ebédet, este felé pedig ismét tejet és vajat kapnak. Este azután ismét visszatérnek családjuk körébe. A külföldi tapasztalatok szerfelett kedvezők, miért is újabban szanatóriumok helyett már ily telepek további létesítésére törekednek. Magánosok és közhasznú egyesületek, munkásbiztosító intézetek és községek nagy összegeket fordítanak e célra. És tudjuk, hogy nem eredménytelenül. Németországban a tüdővész elleni rendszeres és céltudatos küzdelem a munkásbiztosítás fejlődésével lépést tart. Ennek köszönhető, hogy a tuberkulózis halálozási arányát majdnem felényire sikerült azóta leszállítani. Nálunk minden 10 ezer ember közül átlag 40—42 hal meg tüdővészben, Angliában 14—15, Németországban 14—16. Évenként tehát közel 80 ezer embert pusztít el nálunk a proletárok e rettenetes betegsége, de nem csak a proletárok közül. A fertőzés nem kíméli a jobbmódú lakosságot sem. E kór elleni küzdelem fontossága egyesek lankadatlan törekvése és agitációja dacára sem ment át a köztudatba. A kormány évről-évre nagyobb összegeket fordít ugyan dispensairek létesítésére, de még mindig igen keveset. "Ily nagy társadalmi baj ellen minden tényezőnek, kormánynak, hatóságnak, társadalomnak vállvetve kell küzdenie s mindenekelőtt módot kell nyújtania, hogy a beteg gyógyítható, az egészséges a fertőzéstől megóvható legyen. Különösen fontos e kérdés Budapesten, ahol a kórházak túlzsúfoltak, a lakásviszonyok tűrhetetlenek, de ahol a természet bőségesen gondoskodott oly helyekről, ahol a beteg ember üdülést találhat. A »Munkásügyi Szemle« egyik főtörekvése, hogy a munkásegészségügy érdekeit propagálja. Kötelességet teljesítünk tehát, midőn az illetékes tényezők figyelmét felhívjuk a tüdővész elleni küzdelem eszközeire, elsősorban erdei üdülőtelep létesítésére a fővárosban. Meggyőződésünk, hogy ily telep aránylag igen kevés áldozattal Budapesten létrehozható. Nagy és kedvező fekvésű erdőségek állnak itt rendelkezésre s a 200 ezer tagot számláló kerületi munkásbiztosító pénztár közreműködésével a telep fentartása biztosítható. A pénztár ugyanis vagy elvállalná a telep fentartását saját tagjai részére, vagy pedig tagjainak gondozásáért megfizetné az ellátási költségeket. Feltetlenül szükséges azonban a kormány, a fővárosi hatóság s más illetékes tényezők támogatása.