Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Törvényjavaslat a szociális biztosításról Svájcban

Munkásügyi Szemle 109 eljárása, mely szerint előírja a pénztári orvosnak, milyen orvosi segélyezésben részesítse tagjait és ilyképpen a pénztári orvosoknak a kezelésre vonatkozólag utasítást adjon. Az országos törvényszék a pénztárt a 14 márka megfizetésére kötelezte. Indokok: A betegigazolványon álló figyelmeztetés: »Fogtömésekeí a pénztár nem fizet« tekintetében különbséget kell tenni a pénztárnak tagjaival szemben fennálló közjogi kötelezettségei és a pénztár s orvosa szerződéses magánjogviszonya között. Ami ez utóbbit illeti, a pénztár a betegigazolványon kijelentette az orvosnak, hogy esetleg eszközlendő fogtömést nem fizet meg. Minthogy azonban a pénztári orvossal kötött egyéb megállapodásból következőleg kötelezve volt a pénztár a fogtömés megfizetésére, ha az valamely betegség kezelése alkalmával eszközöltetett, minthogy továbbá általánosan ismert tény, hogy a caries oly betegség, melyet csak fogtöméssel, vagy a beteg fog kihúzásával lehet gyógyítani, a pénztár a fentebb idézett jelzéssel olyan kötelezettség teljesítését tagadta meg az orvostól, melyre az orvosnak szerződéses joga volt. Ezenfelül figyelembe veendő, hogy a pénztár az idézett jelzéssel tagjának, az annak járó orvosi kezelést tagadta meg. Hogyha tehát a pénztári orvos, anélkül, hogy a figyelmeztetéssel szemben nyilatkozott volna, úgy kezelte a munkásnőt, mint azt kötelességének tartotta, úgy ebből nem következtethető az, hogy a figyelmeztetéssel egyetértett és a fogtömésért a pénztártól ellenértéket követelni nem kivánt. BALESETBIZTOSÍTÁS. Ha a választott bíróság ideiglenes járadék elleni felebbezést érdemlegesen elbírál, nem követ el a törvény céljának és a szociális igazságszolgáltatás következményeinek szempontjából oly szabálytalanságot, mely ítélete megváltoztatását indokolná. M. kit. áll. munkásbiztosítási hivatal, 1909. szeptember 29-én 148/2. szám alatt kelt ítélete. ítélet: A hivatal igénylő felebbezését visszautasítja, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár felebbezése következtében pedig az I. fokú bíróság ítéletét azzal a kijelentéssel egészíti ki, hogy az abban megítélt ideiglenes járadék megállapítása az állandó járadék megállapításáig bir érvénnyel. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Megokolás: Mint ezt az első fokú bíróság ítélete rendelkező részében is kifejezetten kiemeli, de az ítélet indokolása is nyilvánvalóvá teszi, e perben igénylő részére csak az ideiglenes baleseti járadék Ítéltetett meg. Minthogy pedig igénylőnek felebbezése s a felső bírósági tárgyaláson történt előterjesztése csak azt célozza, hogy a per tárgyát képező ideiglenes járadék igénylő részére egyfelől nagyobb évi kereset alapulvételével, másfelől nagyobb °/o-nyi keresetképesség-csökkenés elfogadásával állapíttassák meg, minthogy másfelől az 1907. évi XIX. t.-c. 167. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében ily célból a hivatalhoz felebbezésnek helye nincsen: a szóban levő felebbezést, mint törvényben kizártat, vissza kellett utasítani. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár azért támadta meg felebbezésével az I. fokú ítéletet, mert ez az ítélet a megítélt járadék fizetésének végső határidejét meg nem határozván — felfogása szerint állandó járadék megállapítását tartalmazza — minthogy pedig ez ügyben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár még nem határozott, sem határozathozatalra az Elj. rendelet 59. §-a értelmében felhívási nem nyert, az ítélet szerinti hatásköri túllépést és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár hatáskörének csorbítását tartalmazza, miért is az a ^pénztári képviselőnek a felső bírósági tárgyaláson tett előterjesztése szerint megváltoztatás alakjában hatálytalanítandó. Erre a felfogásra az első fokú bíróság ítélete nem nyújt ugyan teljes alapot, mert az abban foglalt és teljes biztossággal pusztán az ideiglenes járadékra kiterjedő megállapítás az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak az ítéletek értelmezésénél is jogforrásként irányadó alapszabályainak s jelesül a 87. §-nak 3. b) pontjának erejénél fogva annak külön kifejezése nélkül is csak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatóságának az állandó járadék tárgyában hozandó határozatáig lehet érvényes, mindamellett bizonyos, hogy mivel az Ítélet a szóban levő végső határidőt