Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Törvényjavaslat a szociális biztosításról Svájcban

100 Munkásügyi Szemle a következő intézkedések felvételét kívánják: 1. A betegsegélyző pénztárak feljogosíttatnak, hogy a betegségek megelőzése céljából a tagok felvilágosítására kiadásokat eszközölhetnek. 2. Egységes statisztika készítendő a betegsegélyző pénztáraknak az alkohol által okozott megterheléséről. 3. A kormánytervezetből törlendő az intézkedés, mely szerint iszákosság esetén táppénz nem fizethető. Magyarországon szintén történt már kísérlet, megbízható statisztika készítésére az alkoholizmus által okozott megbetegedések költségeinek megállapítására, a kísérlet azonban — sajnos — sikertelen maradt. Az erre vonatkozó rendelkezések ugyanis szerfölött hiányosak, az adatszolgáltatás pedig teljesen megbizhatlan. Viszont a magyar munkásbiztosítási törvény az iszákosokat nem bünteti táppénzelvonással, e tekintetben tehát a külföldet megelőztük. Kölcsönösségi viszony a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár s az osztrák pénztári szövetség közt. A régi törvény hatálya alatt a budapesti kerületi általános munkásbetegsegélyző pénztár kölcsönösségi viszonyban állott a szövetségben tömörült osztrák magánegyesüleii pénztárakkal. A kölcsönösséget szükségessé tette az a körülmény, hogy osztrák munkások igen nagy számban dolgoztak Budapesten s a budapesti pénztári tagok közül sokan kerestek munkát Ausztriában. Ez a viszony az 1907. évi XíX. t.-c. életbelépte folytán tovább fenntartható nem volt. A budapesti pénztár tehát az osztrák szövetséggel új megállapodást kötött, melynek főbb pontjai a következők: 1. A budapesti pénztár régi önkéntes tagjai járulékaikat az osztrák szövetség kötelékébe tartozó pénztárnál tovább fizethetik, megbetegedés esetén táppénzben, orvosi kezelésben s gyógyszerekben ott részesülhetnek. A bevételek és kiadások a budapesti pénztár számlájára eszközöltetnek. 2. Oly önkéntes tagok, akik Ausztriában munkába lépnek s ezáltal ott biztosításra köteleztetnek, önkéntes tagságukat nem tarthatják meg s ily tagok a budapesti pénztár számlájára nem segélyezhetők. 3. Az első két pont rendelkezései alkalmaztatnak az osztrák pénztárak tagjaira is, ha a budapesti pénztár területén tartózkodnak. 4. A pénztárak a területükön tartózkodó beteg tagokat kölcsönösen ellenőrzik s megbízás esetén gyógykezeltetésükről, kórházban való elhelyezésükről stb. gondoskodnak. Visszaélések a budapesti munkásbiztosító pénztár vényeivel. A * Közegészségügy z-ben olvassuk, hogy az Országos Közegészségügyi Tanács Lengyel Béla egyetemi tanár előterjesztése alapján a belügyminiszterhez következő jelentést tette: »Dr. Németh András feljelentést tesz abból az alkalomból, hogy folyó évi május elsején a napilapok közlése szerint 45 budapesti gyógyszertár visszaélést követett el a budapesti ker. munkásbiztosító pénztár ellen és megnyugtató intézkedést kér oly irányban, hogy hasonló visszaélések a jövőben ne történhessenek. Nagyméltóságod a beadványt folyó évi október 8-ról 68.785. sz. a. kelt és a tanácshoz folyó évi október 14-én érkezett leiratával azzal küldte le, hogy a tanács ez ügyben véleményt terjesszen Nagyméltóságod elé. Tény az, hogy a napilapok májusban a fentjelzett közleményt hozták. Ennek alapján indíttatva érezte magát az állítólagos dr. Németh András beadványának előterjesztésére, de beadványában semmivel sem mond többet, mint amennyi a napilapokban annak idején közöltetett, hogy t. i. a kerületi munkásbiztosító pénztár receptjeire nem a felirt, hanem más — gyakran — pipereszereket szolgáltattak ki több gyógyszertárban, de a recepteket azért elszámolták. Nem fekszik előttünk konkrét eset, amelynek elbírálásába bocsátkozhatnánk. A napilapok annak idejében hoztak ugyan közleményeket előfordult visszaélésekről, de a közlemények csak általánosságban voltak tartva. Ugyanezt teszi most folyamodó is anélkül, hogy megjelölné, mely gyógyszertárakban történt visszaélés. Pedig az ügy érdemleges elbírálására szükséges volna ismerni nemcsak azt, hogy mely gyógyszertárakban történt visszaélés, hanem azt is, hogy kik és mi módon követték azt el. Mert más beszámítás alá esik az, ha^ a visszaélés a főnök tudtával és beleegyezésével történt, mint az, ha a segéd azt a főnök tudtán kivül, a saját elhatározásából követte el. Minthogy mindezekről és hasonló egyéb körülményekről tájékozva nem vagyunk és konkrét eset, melynek alapján a szabályszerű eljárás meg-