Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Törvényjavaslat a szociális biztosításról Svájcban

Munkásügyi Szemle 97 a jelentkezők 75°/o-át közvetítik. Ennek oka főként abban keresendő, hogy a munkáltatók, bármennyire is ellenszenves nekik a szakszervezet, szivesebben fordulnak oda munkásért, mini a hatósági munkaközvetítőhöz, mert tudják, hogy ott megbízható jó munkást kapnak. Hogy a munkanélküliség elleni küzdelem kérdése mikor válik majd Magyarországon aktuálissá, azt nem lehet tudni. Mindenesetre örvendetes, hogy egyes polgári körök is érdeklődnek már az ügy iránt. így Földes Béla egyetemi tanár nemrég értekezletet hivott össze, amelyen a kereskedelemügyi minisztérium, a főváros, a statisztikai hivatal és számos egyesület képviselve volt. Ezen az értekezleten bizottság alakult, amelynek feladata a kérdést tanulmányozni és később gyakorlati térre átvinni. Remélhető, hogy ez a tanulmányozás nem tart olyan sokáig, mint a fővárosnál tartott, mert tény az, hogy nálunk is ezrével vannak munkások, akik a legjobb akarat mellett sem jutnak munkához. A nagy kivándorlás, az ijesztő egészségügyi viszonyok és szomorú közbiztonsági állapotok kívánatossá tennék, hogy ezzel a nagy kérdéssel necsak az üldözött és részint csak kegyelemből megtűrt szakszervezetek foglalkozzanak, hanem hogy az állam és a községek a nyugati városok mintájára tegyenek valamit. iammaárnttaa® \: ^ s SZEMLE. • • SlBBIBIIIin MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. / Törvényjavaslat a szociális biztosításról Svájcban. Évek óta élénk vita tárgyát képezi már a sajtóban, s az érdekelt testületekben a betegség és baleset elleni biztosítás kérdése. Ez időszerint Svájcban a munkásbiztosítás államilag szabályozva még nincs. A betegsegélyezést önálló magánegyesüléseken alapuló pénztárak végzik. Balesetbiztosítást a szavatossági törvény pótolja. Ez utóbbi törvény szerint a munkaadó minden munkaközben előforduló balesetért, illetőleg ennek következményeiért felelős még az esetben is, ha a baleset az ő hibáján kivül következett be. E szavatosság következményei ellen a legtöbb munkaadó a biztosító társaságoknál biztosítja alkalmazottait. Azonban sem a szavatossági törvény, sem a fakultatív betegsegélyezés nem ér fel egy általános kötelező munkásbiztositással és a kantonok és állami hatóságok ismételten sürgették a kötelező munkásbiztosítást. Azonban a munkások között a kötelező biztosítás eszméje még nem nagyon hódított, sőt az 1900. évi május hó 20-án tartott népszavazás alkalmából úgy a betegség és baleset elleni biztosítás, mint a katonai biztosításról szóló törvényjavaslat 342.000 szavazattal, 148.000 szavazattal szemben elvettetett. Ha meggondoljuk, hogy Svájcban 1903. év végéig 436.000 személy, a lakosságnak 13%-a volt betegség ellen önként biztosítva, míg Ausztriában a biztosítási kötelezettség dacára a lakosságnak csak 10°/t>-a, Belgiumban és Angliában biztosítási kötelezettség nélkül ll°/o, Magyarországon biztosítási kötelezettség dacára a lakosságnak csak 3°/o-a van betegség esetére biztosítva, érthetővé válik, hogy a svájci munkásság a kötelezettség törvényes kimondását nem nagyon kívánja. Mindez azonban csak a jobb keresettel és ipari képzettséggel bíró munkásokra vonatkozik, mig a tanulatlan és a segédmunkások nagy tömege természetesen csak a kötelező biztosítás által lehet megvédve, főleg betegsegélyezést illetőleg. A balesetbiztosítás szabályozását a munkaadók sürgeMunkásügyi Szemle. 6