Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Törvényjavaslat a szociális biztosításról Svájcban

9S Munkásügin Szemle tik, mert a szavatossági törvénynyel elégedetlenek és az üzemek a rizikót önmaguk viselni nem akarják. Ez a magyarázata annak, hogy Svájcban a kötelező munkásbiztosítást a munkaadók sokkal erélyesebben követelik, mint a munkások. Az 1900. évi népszavazás óta a kötelező'munkásbiztosítás kérdése nem került le a napirendről. Ismételten nyújtottak be ezirányú törvényjavaslatokat és a legutóbb a szövetségi tanács által megállapított javaslat a következő intézkedéseket tartalmazza: A betegség esetére való biztosítás kötelező, ha a kantonok és községek a biztosítás kötelezettségét elhatározzák. A szövetségi kormány csupán csak arra szorítkozik, hogy az ily módon való betegsegélyezést szubvenciókkal támogassa. A betegsegélyző pénztárak szubvencionálása és felügyelete csak az elismert jellegű pénztárakra terjed ki. Elismert jellegre számot tarthatnak azok a pénztárak, melyek bizonyos feltételeket teljesítenek. Ezek közé tartozik: svájci polgárok felvétele (vonatkozik a külföldiek által alapított pénztárakra) mindkét nembeli tagok számára egyenlő elbánás; az alapszabályoknak és évi számadásoknak a szövetségi tanács által való jóváhagyása, amiáltal a pénztárak ellenőrzése lehetővé válik; továbbá bizonyos minimális szolgáltatások nyújtása és végül, hogy a pénztárak magukra válalják a balesetbiztosításnál való közreműködést oly értelemben, hogy a balesetbiztosító intézet szerveiként működnek és megállapított díj ellenében magukra vállalják a kisebb balesetek esetén, melyeknél a keresetképtelenség 6 hétnél tovább nem tart, a segélyezést. Oly pénztárak, amelyek ezen feltételeknek megfelelnek a szövetségi tanácstól szubvenciót kapnak. Minden tag után fizet a tanács évenként 3Va frankot a férfi tagokért, 4 frankot a női tagokért, továbbá ha a pénztár orvosi kezelésen és gyógyszeren kivül legalább 1 frank napi táppénzt biztosit 5 frankot férfi és női tagokért és gyermekekért 31/* frankot. Hegyi vidékeken a hol a lakosság ritka, a szövetség hozzájárulása 7 frankig terjed tagonkint. Azonkívül minden gyermekágyi esetben 20 frank. A kikötés csak az, hogy az egész évre számított szövetségi hozzájárulás semmi esetre se legyen több, mint a tag által fizetett járulékoknak a fele. A kantonok a betegség esetére való kötelező biztosítás esetén jogosítva vannak maguk, vagy a községek utján a munkaadókat a tagjárulék V4 részének megfizetésére kötelezni. A betegsegélyző pénztárak beteg tagjaikat legalább orvosi kezelésben és gyógyszerekben tartoznak részesíteni, vagy legalább 1 frankig terjedő napi táppénzben. Az újonnan belépők várakozási ideje három hónapnál hosszabb nem lehet. A természetbeni szolgáltatások a betegség kezdetétől, a táppénz legkésőbb a 3-ik naptól kezdve szolgáltatandó. A szolgálmányok 6 hó előtt nem szüntethetők meg, ha csak a gyógyulás előbb be nem következett. Ha a pénztár orvosi gyógykezelést és gyógyszereket nyújt, minden beteg tagnak szabadságában áll a kezelőorvost és a gyógyszertárt megválasztani. A pénztárak nagyobb összegre, mint az átlagos keresetre egy tagot sem biztosíthatnak. Gyermekágy esetén, ha a nő legalább 9 hónapja már a pénztár tagja volt, mindazon szolgálmányok nyújtandók, melyek betegség esetére. Ha a gyermekágyas nő keresetképességének helyreállítása dacára a törvény szerint nincs jogosítva újra megkezdeni munkáját, mint például a gyári munkásnők 6 hétig a szülés után, úgy a pénztár ez időtartamra is tartozik a szabályszerű táppénzt fizetni. Nem elég tehát a gyermekágyas nőnek a saját és gyermeke érdekében megtiltani, hogy bizonyos idő eltelte előtt munkába menjen, de egyúttal gondoskodni is kell, hogy ez idő alatt megélhessen. A balesetbiztosítás kötelező és önkéntes és a mostani szavatossági törvényt pótolná. E törvénynek számos hibája van, mely ugy a munkaadónak, mint a munkásnak gyakran sok kárt okoz. A munkásnak azért, mert sok esetben pereskednie kell és ha a pert meg is nyeri még sem kap semmit, ha a munkaadója fizetésképtelen, másrészt, ha saját hibájából követ-