Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Küzdelem a munkanélküliség ellen

96 Munkáiügyi Szemle Ország Szervezett munkások száma utasm á Kifizetett munkanélkül segélyek r k á k b a n 7. Finnország . . . 32.000 878 400 8. Németország . . 2,446.480 941.241 6,729.926 501.094 135.675 956.279 10. Magyarország . . 142.030 47.098 218.093 5.434 1.786 7.147 10.000 706 1.789 135.377 16.577 19.644 Összesen . . . 6,085.687 3,283.386 17,109.458 Megjegyzendő, hogy ezekben a számokban nem foglaltatnak a sztrájksegélyek, mert azok, akik sztrájk vagy kizárás folytán munkanélkülivé váltak, külön segélyt kapnak. Sztrájksegélyekre kifizettek 1907-ben 19,601.413 márkát. Az angol szakszervezetek kiadása a munkanélküli tagok segélyezésére évről-évre növekedik és az utolsó tiz évben együttvéve négy millió font sterlingnél többre rúgott. A sztrájk folytán munkanélkülivé vált tagok segélyezésére három év alatt több mint félmillió font sterlinget adtak ki. Az angol szakszervezetek bevételük 69"3°/o-át fordítják munkanélküli és egyéb segélyezésekre, sztrájksegélyekre pedig 8*2°/o-ot. A németországi szociálista szakszervezetek tizenhét év alatt, vagyis 1891—1907-ig 117'6 millió márkát fordítottak segélyre. Ebből azonban 60 millió márkát a sztrájkolok segélyezésére adtak ki. A magyarországi szakszervezetek szegényes viszonyaik ellenére is nagy összegeket adtak már ki munkanélküli és utassegélyekre. így 1904-ben 161.282, 1905-ben 204.984, 1906-ban 229.629, 1907-ben 315.760 és 1908-ban 453.742 koronát. Egyes magyar szakszervezetek erejükön felül segélyezték tagjaikat- így a könyvnyomdászok bevételük több mint 63 százalékát fordították segélyekre. A kalaposok bevételük 90 százalékát, a könyvkötők bevételük 64 százalékát, a vas- és fémmunkások bevételük 48 százalékát, a mintakészítők bevételük 71°/o-át, famunkások bevételük 72°/°-át. Több magyar szakszervezet kénytelen volt a mult évi rossz konjunktúrák folytán kölcsönöket felvenni, csakhogy munkanélküli tagjaikat kellő segélyben részesíthesse. Ezek a számok eléggé igazolják, hogy a munkanélküliség szomorú következményei ellen a szakszervezetek küzdenek leghatásosabban. Nálunk nemcsak hogy elismerésben nem részesülnek ezért, hanem a közhatóságok még üldözik. Pedig hogyha a társadalom vagy az állam komolyan kiván a munkanélküliség és annak szomorú következményei ellen küzdeni, akkor csakis a szakszervezetek segítségével, illetve ezek támogatásával teheti azt. Tiz évvel ezelőtt még az a nézet uralkodott Magyarországon, hogy munkásokban hiány van, és hogy ezen a vélt bajon segítsenek, az állam és a főváros támogatásával munkaközvetítő intézetet alkottak. A tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy ez az intézet nem sokat lendít a munkanélküliségen, sőt minden támogatás ellenére, még azt az eredményt sem tudta elérni, amit a szakszervezetek elértek a munkaközvetítés terén. Míg az állam és a főváros által föntartott munkaközvetítő intézet alig birja a jelentkező munkások 30—40 százalékát elhelyezni, a szakegyesületek átlag