Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Küzdelem a munkanélküliség ellen

Munkásügyi Szemle 95 elő. A tanulmányozás és előterjesztés megtörtént, de az ügyet levették a napirendről. Külföldön azonban állandóan napirenden tartották a munkanélküliség elleni biztosítás kérdését és nagy irodalmat teremtettek róla. A kísérletezés és tanulmányozás eddigi eredménye, hogy a munkanélküliséget nem lehet ugyan megszüntetni, de a munkanélkülieket lehet segélyezni és a zülléstől megmenteni. A sok közhatósági kísérletezés közt a legeredményesebbnek bizonyult Genf városának kezdeményezése, amely megszabott határok között segélyezi a munkás-szakszervezetek által alapított és igazgatott munkanélküliség elleni pénztárakat, illetve a pénztári tagokat. E munkanélküliség elleni intézmény a következő elveken nyugszik. 1. Célja a munkanélküliség elleni kölcsönös biztosítás támogatása és nem könyöradományok szétosztása. 2. A közfillérekből adott támogatásnak bizonyos határok között arányban kell lenni a biztosítottak részéről kifejtett működéssel. 3. A segélyezés ugyanaz valamennyi munkanélküli részére, anélkül, hogy bármely kedvezményben részesülne a szakszervezetben vagy azon kivül álló munkás. 4. A segélyt közvetlenül a biztosított munkanélkülieknek kell adni és abból semmit sem szabad az egyesületek javára fordítani. 5. A segélyezés csak a munkahiány miatt beálló munkanélküliség esetére adatik, soha sztrájk, munkazárlat, betegség, baleset vagy rokkantság esetében. A kiegészítés, melyet a szakszervezeti tagok kapnak, nem mehet túl naponként egy frankon és a külön segély élvezete évenként 50 napot túl nem haladhatja. A fakultatív hatósági segélyezés, vagyis az a rendszer, mely szerint csak azok a munkások kapnak munkanélküliség esetén hatósági segélyt, akik önként biztosítják magukat és állandóan bizonyos járulékot fizetnek a hatósági pénztárakba, a gyakorlatban nem vált be. Ezért állandó az újabb meg újabb kísérletezés, de máris bizonyos, hogy ezt a nagy ügyet a munkásszervezetek bevonása nélkül még megközelítően sem lehet szabályozni. A munkásszervezetek különben az elsők voltak, amelyek a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésével foglalkoztak és a gyakorlatban megvalósították. Az iparilag kifejlett Angliában a szakszervezetek már 70 évvel ezelőtt segélyezték tagjaikat. És hogy milyen eredménynyel dolgoztak a szakszervezetek, ezt mutatja a következő táblázat, melyet a »Fünfter Internacionaler Bericht über die Gewerkschaftsbewegung 1907« című könyvből vettünk át. Eszerint az alant felsorolt 13 ország szakszervezetei csupán utas- és munkanélküli segélyre a következő összegeket fizették ki: Ország Szervezett munkások száma Kifizetett utas- munkanélküli segélyek márkákban 1. Anglia .... 2,106.283 2,123.089 8,594.357 2. Németalföld . . 128.845 421 8.315 3. Belgium .... 181.015 2.474 116.943 109.914 — 315.078 5. Svédország . . 239.000 9.101 95.481 48.215 4.300 46 006