Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Küzdelem a munkanélküliség ellen

94 Munkásügyi Szemle /Küzdelem a munkanélküliség ellen. Irta: Jászai S. Az emberi szellem megdöbbenve, tanácstalanul áll saját alkotásai előtt. Morgan. Midőn a technika óriási haladását, a gépek nagyszerűségét csodáljuk, lehetetlen, hogy ne gondoljunk azokra, akiket a munkamegtakarító gépek fölöslegessé tettek. Agyunkban az a gondolat merül föl, hogy hová lettek és mivel keresik kenyerüket azok, akikat most a gép helyettesít. A haladás kegyetlen, aki és ami nem illeszkedik a kor vívmányaihoz, azt kíméletlenül elsöpri. Már a szövó'gép, amelyet körülbelül száz évvel ezelőtt találtak föl Angliában, ezer meg ezer exisztenciát semmisített meg és az éhező takácsok hiába lázadtak, hiába üldözték a zseniális föltalálót, a technikai vívmányok egymást kergették és megteremtették azt a nagy ipari tartaléksereget, amelynek segítségével a munkabéreket leszállítani és a munkaidőt meghosszabbítani lehetett. A civilizáció nagy vívmányait az emberi társadalom csak egy része élvezi, másik részének nyomor és szenvedés jut osztályrészül. Ez a tény nemcsak az érdekelteket, nemcsak azokat, akik műhelyekben és gyárakban a gépekkel kénytelenek versenyezni, vagy akiket a géptechnika munkanélkülivé tett, hanem azokat is gondolkodóba ejti, akik fölismerték, hogy az emberi munkaerő túlságos kihasználása és a munkanélküliség közveszélyt jelent. E fölismerés következtében több államban az emberi munkaerő védelmére és különösen a nők és gyermekek testi épségének föntartására törvényeket alkottak. Bizonyos azonban, hogy e törvények ki nem elégítők és hogy még mindig óriási azok száma, akik hivatásuknak áldozatul esnek, de tény az is, hogy hathatósabb munkásvédelmi intézkedésekkel az áldozatok számát a minimumra lehetne szállítani, vagyis a műhelyekben és más munkatelepeken meg lehetne védeni a munkásokat. De a munkanélküliség ellen még nem találtak orvosságot. Pedig ez egyike a legnagyobb társadalmi bajoknak, mert borzasztó következményei vannak. A legegyszerűbb igazság az, hogyha minden embernek joga van az élethez, akkor a társadalom és állam kötelessége gondoskodni arról, hogy a dolgozni kívánók munkához jussanak és megszerezhessék az élethez szükséges táplálékot. A mai társadalom azonban képtelen a dolgozni kívánóknak munkát adni, ellenben kegyetlenül bünteti azokat, akik a munkanélküliség okozta nyomor folytán bűntényre adják magukat. De a munkanélküliség szomorú következményei, a néptömegek anyagi és erkölcsi züllése nemcsak az első sorban érdekelt munkásokat, hanem a közhatóságokat is buzdította, hogy foglalkozzanak a kérdéssel. Az utóbbi évtizedben számos európai városban a munkanélküliség elleni biztosítás kérdése került napirendre. Sőt Budapesten is foglalkoztak vele. 1904. február 4-én a székesfőváros törvényhatósága utasította a tanácsot, hogy ez a munkanélküliség elleni biztosítás ügyét tegye alapos tanulmány tárgyává s annak alapján a biztosítás szervezetét és kezelési szabályait részletesen kidolgozván, az illetékes szakbizottság útján mielőbb terjessze