Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - A huszadik század feladata a szociális egészségügy terén. (Második közlemény)

90 Munkásügyi Szemle r A huszadik század feladata a szociális egészségügy terén. A »Munkásügyi Szemle« számára irta: Forel Ágoston (Svájc). (Második közlemény). Az utolsó két században nagyon sokat vétettünk a helyes kiválasztás elve ellen anélkül, hogy ez tulajdonképen öntudatunkra jutott volna. Vétettünk ellene első sorban az által, hogy hosszú és véres háborúkban a fiatal, életerős és gyermeknemzésre legalkalmasabb egyéneket a vesztőhelyre küldtük és ezek mint ágyútöltelék pusztultak el, mielőtt szaporodhattak volna. Sajnos, a kulturállamok viszonyai ebben a tekintetben még most sem mutatnak javulást és nagy szükség volna — a helyes kiválasztás elvéből kifolyólag is — a viszonyok ezirányú javítására. Másrészt azonban a haladó kultúra mindjobban gondoskodik a különféle betegekről és elfajultakról és az orvosoknak természetszerűleg kötelességükké teszi, hogy ezeken az embereken segítsenek. Ez magával hozza azt, hogy azok az emberek, kik ezen segítség nélkül zsenge gyermekkorukban elpusztultak volna, a fanosodás utáni kort elérik és hogy ezen nemzőképesség tekintetében határozottan kisebb értékű emberanyag — mint például a tüdővészesek, a psychopathák, az epileptikusok nagy tömege stb. — a faj szaporodásának műveletében részt vehet. Ez ismét a helyes kiválasztás elvének rovására megy, mert eme silány emberanyag utódai ismét csak ujabb egyéni silányságok lehetnek. Erre a pontra fejtegetéseim keretén belül még bővebben vissza fogok térni. Hogy a szociálhygienikus törekvéseket teljes jelentőségükben megérthessük, tisztába kell jönnünk továbbá az ethika fogalmával, bármennyire hihetnők is első pillanatra azt, hogy ez a kitérés a tárgyhoz nem tartozik. A mi ethikánk teljesen régi szokások, első sorban theologiai szokások rabbilincseiben senyved és ezért a tiszta ethikát teljesen elhanyagoltuk. Mi az ethika ? Érzéseink agyunktól függnek, agyunk qualitásától, annak fejlődésétől, annak működésétől, mely mint már mondottuk a lelki működésnek felel meg. A lelki működésünk kétféle tulajdonságainkból áll, t. i. azon tulajdonságainkból, amelyeket csirájukban magunkkal hoztunk a világra, veleszületett tulajdonságainkból, amelyeket elődeinktől örököltünk, továbbá azokból, amelyeket az élet folyamán szereztünk. Ha pedig eltekintünk minden transcendentális dologtól, amelylyel foglalkozni nem akarunk és csak azt tartjuk szemeink előtt, amit megismerni képesek vagyunk, akkor az a kérdés merül fel, hogy mi az ethika mint agyműködés? E tekintetben szem előtt kell tartanunk, hogy az emberek, daczára annak, hogy barbár állati elődeiktől és barbár emberi elődeiktől — tudvalevőleg az emberi ősök a legvérengzőbbek voltak — nem örökölték a legjobb tulajdonságokat, mégis kényszerítve voltak, hogy társaságban éljenek, hogy szociálisan éljenek. -A mi agyműködésünkben azonban még mindig megérződnek ragadozó állati elődeink tulajdonságai. Még most is