Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Az üzembesorozás

S2 Munkásügyi Szemle biztosítási kötelezettség megállapítása, mert egyrészről csak a biztosításra kötelezett üzemek tulajdonosait lehet arra kényszeríteni, hogy a kölcsönös kockázatból kivegyék a részüket, ami a besorozás alapján történik, másrészró'l pedig azért is, mert a nem biztosításra kötelezett üzemek besorozása teljesen fölösleges, céltalan és meddő munka volna. A biztosítási kötelezettség megállapítása az a pont, ahol az alkalmazottak érdeke is belekapcsolódik az üzembesorozásba, mert ezzel dől el általánosságban az a kérdés, hogy számíthatnak-e üzemi baleset esetén az 1907 : XIX. t.-c.-ben megállapított módon kártérítésre, vagy sem. Az alkalmazottaknak az üzembesorozáshoz fűződő érdeke azonban nem általános, nem is közvetlen, mert az egyes konkrét eseteket természetesen a rendes, illetőleg választott bíróságok döntik el majd, mert erre vonatkozó törvényes rendelkezés hiányában a biztosítási kötelezettségnek az üzembesorozás alkalmával történt megállapítása praejudiciumot nem képezhet. Az üzembesorozás második művelete azután annak a megállapítása, hogy a biztosításra kötelezett üzem az 1907 : XIX. t.-c. 37. §-a szerint alkalmazottonként és évenként három korona biztosítási díjat fizet-e, a rendes felosztó-kirovó eljárás alá esik-e, vagy végül tőkefedezet nyújtására is köteles-e. A harmadik művelet során minden biztosításra kötelezett üzem részére veszélyességének megfelelő veszélyességi osztály és arányszám állapíttatik meg. A három korona díjat fizető üzemekre közvetlen jelentősége ennek az utolsó műveletnek egyelőre nincsen, fontos azonban a jövőjük szempontjából, mert az ennek a figyelembevételével eszközölt számítások bizonyítják majd be minden kétséget kizáróan azt, ami úgyis előrelátható, hogy tudniillik a figyelembe jövő iparok túlnyomó részénél sem a mostani három, sem a későbbi öt korona nem lesz elég, vagyis hogy a kisipar terheit ebben is a közép- és nagyipar viseli. Annál nagyobb azonban az utolsó művelet jelentősége a rendes felosztó-kirovó eljárás alá eső és a tőkefedezetet nyújtó üzemek szempontjából, mert a veszélyességi arányszám nagysága állapítja meg azt, hogy minden ezer korona beszámítható javadalmazás után mennyi balesetbiztosítási járulékot fizet az illető üzem. Ha a megállapított veszélyességi szám kétszer akkora, mint egy másik szintén a rendes felosztó-kirovó eljárás alá eső üzemé, az ezer koronánként fizetendő járulék háromszoros lesz és így tovább. Ugyanígy alakulnak a viszonyok a tőkefedezetet nyújtó üzemeknél is. Az összes munkaadók szempontjából nagyon fontos a másik két művelet is, mert hiszen az egyik általában a fizetési kötelezettség, a másik pedig az említett három koronás különös kedvezmény igénybevétele tekintetében döntő. A rendes felosztó-kirovó eljárás alá eső és a tőkefedezetet nyújtó munkaadóknak helyzete az érdekeltség szempontjából különleges, mert nemcsak a saját üzemükre vonatkozó határozat érinti őket anyagilag, hanem a kölcsönösség folytán az összes üzembesorozási határozatok. Egy bizonyos üzem tulajdonosára nézve ugyanis nem közönyös az, hogy a többi üzem veszélyességi száma mekkora, mert a felosztandó és kirovandó összeg