Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 3. szám - Az 1933-as év munkajogi joggyakorlata . 1. [r.]

3. szám MUNKAJOG •21 Az a körülménv azonban, hogy az A. alatti szerződésben az alperes érdekében kifejtendő tevékenységnek idő és üzleti eredmény tekintetében igénvélt legkisebb mérve sincs meghatározva, lekötelezve, és így a felperesek idejükkel és munkaerejükkel továbbra is szabadon rendelkezhettek, nemkülönben az A. alatti szerződés 9. pontjában foglalt az a kikötés, hogy a felperesek a vételár 60 százaléka erejéig delcrederel vállalnak, továbbá az a körülmény, hogy a szerződés 12. pontja a felpereseknek ügynökök alkalmazását is megengedi, a szolgálati jogviszony természetével össze nem egyeztethető, miért is a m. kir. Kúria megítélése szerint a peres felek között nem szolgálati, hanem megbízási jogviszony létesült. Kúria P. II. 5301/1932. — 1934 március 9. 2". Szolgálati viszony ismérve: az állandóság. Felperes az alperesnél napról-napra, múnden nap kiadott díjszabás mellett volt foglalkoztatva; az ilyen foglalkoztatás pedig a fellebbezési bíróság megítélése szerint nem létesített a peres felek közt szolgálati viszonyt, hanem felperes az alperesnél ezek szerint ú. n. szellemi napszámosként volt alkalmazva. A szolgálati viszonynak egyik lényeges és elengedhetetlen kelléke az, hogy a munkavállaló tevékenységét vagy annak egy részét a munkaadó részére, ennek háztartása, gazdasága, vagy üzlete körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett állandóan lekösse és a munkaadóval függési viszonyban álljon. Ez a most említett kellék azonban a napszámosnál, s így a szellemi napszámos munkát teljesítő munkavállalónál sem lelhető fel, mert aiz ilyennek munkaereje nem áll állandóan lekötve a munkaadónak, mivel alkalmaztatása csak időleges, alkalmi és htározottan körülírott úgy a munkahely, mint a munkamennyiség és munkaminőség tekintetében is, amiből következik, hogy az ilyen szolgálati viszonyban nem álló munkavállaló felmondási időre nem tarthat igényt. Bp. tvszék 38 Pf. 529/1934. — 1934 márc. 9. 28. Hitelezői végrehajtóbizottság által kirendelt cégvezető az adóssal szolgálati viszonyban nincs. Felperes a fizetésképtelenné vált F. és K. budapesti bej. céghez, a cég és annak hitelezőiből alakult végrehajtóbizottság között létesült egyezség értelmében a végrehajtóbizottság rendelte ki cégvezetőül, hogy a felperes cég üzleti kezelését ellenőrizze avégből, hogy a cég vagyona a megállapított quota mellett a hitelezők kielégítésére fordíttassák. Ebből az okból választották be felperest a F. és K. cég által utóbb alapított alperesi részvénytársaság igazgatóságába is. Felperes, mint cégvezető s mint az alperesi r. t. igazgatóságának tagja, a hitelezők megbizottaként s azok érdekében tevékenykedett s a hitelezők végrehajtóbizottságának az utasításait tartozott követni és részére az ellenőrzési tevékenységéért nem fizetést, hanem honoráriumot állapítottak meg. Helyesen döntött tehát a fellebbezési bíróság akként, hogy a felperes és a F. és K. cég, utóbb pedig a felperes és az alperesi r. t. közt szolálati viszony nem létesült Kúria P .II. 3705 1932—1934 április 5. 29. Iparos és kereskedősegéd, ipari tisztviselő. Alperes a felperest automata büfféjében az Ipartörvény alá eső iparágban alkalmazta. Megállapítást nyert, hogy a bor beszerzését túlnyomórészben a felperes intézte, ő választotta ki a bort és állapodott meg annak az árát illetőleg. Az üzletvezető igazgató eltávozása után, este 8—9 óra után, a felperes vette át az üzlet vezetését. Ha este 8—9 óra után egyik-másik ital vagy ennivaló kifogyott, ezeknek a pótlását a felperes eszközölte, azok árát s a szállítók követelését, ha este jöttek a pénzért, a felperes fizette ki, az üzletzáráskor a büfféslánnyal elszámolt, naponta elszámolást készített. Ezen munka és hatáskörre tekintettel a felperes sem kereskedősegédnek, sem ipari vállalati tisztviselőnek, hanem csupán fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédnek tekintendő, akinek az Ipt. 92. §. 3. bek. értelmében 3 havi felmondási idő jár. Kúria P. II. 3166/1933. — 1934 április 6. 30. Szálloda, kávéház és éttermi üzemeiben alkalmazott és igazgatónak nevezett, vendégeket fogadó, a rendre felügyelő és a főpincérrel naponta elszámoló alkalmazott csak fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéd. Az alperes szállodatulajdonos szálloda, kávéház és éttermi üzemeiben alkalmazott és a személyzet által igazgatónak nevezett felperes fogadta a vendégeket, felügyelt a rendre, a főpincérrel naponként elszámolt, a bevételt naponként átadta az alpereseknek, a társasétkezések megrendelőivel megállapodott, záróra-túllépéseknél mint felelős üzletvezető és vádlott szerepelt a rendőri hatóságnál, a klubhelyiség bérbeadásánál a munkaadó utasítása szerint járt el, a szállodai szobák kiadásánál pedig esetenként árengedményt nyújtott és elvétve külföldiek részére levelet tollbamondott, de a könyvvezetésbe be nem folyt, s leveleket alá nem írt. A munkaadók a szállodájuk kávéházi és éttermi üzemében állandóan jelen volt. Az 1922 :XII. t.-c. 14. §. 1. p. szerint a fogadók, vendéglő és kávéházü'zemek iparvállalatok. Ezek alkalmazottai közül ipari tisztviselőnek csak azt az egyént lehet tekinteni, aki túlnyomórészben szellemi természetű kereskedelmi vagy műszaki irányítói vagy ellenőrző tevékenységet fejt ki. A felperes fenti munkaköre azonban túlnyomórészt nem ilyen szellemi tevékenységből állott, a felperes tehát nem minősíthető ipari tisztviselőnek, hanem még mint üzletvezető is csak olyan fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédnek, akinek a felmondási idejét az Ipt. 92. §. 3. bek. 3 hónapban állapítja meg. Kúria P. II. 5199/1933. — 1934 április 10. Munkabér 31. Az alkalmazott a szerződésileg vállalt munkájának az elvégzése végett a szokásos vagy előírt munkaidőn túl teljesített szolgálatért a szerződésileg megállapított rendes illetményein felül — külön kikötés nélkül — utólagosan túlóradíjat a munkaadótól követelni rendszerint nem jogosult. Az Ítéleti tényállás szerint az alperes a felperesnek a szolgálat tartama alatt túlóradíjat nem fi-