Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1934 / 1. szám - A túlórázás. Két közlemény
1. szám MUNKAJOG 3 val. hogy a túlórákért kikötés nélkül külön díjazás nem jár. a budapesti kir. törvényszék ..Bothár tanácsa" a következő jogelveket mondotta ki: ..Számos Ítéletében leszögezte a kir. törvényszék, hogy a mai súlyos, nehéz megélhetési" viszonyok közepette, amikor az alkalmazott a legnyomasztóbb körülmények mellett végzi munkakörét, s az adott súlyos helyzetből kifolyólag a munkaadó a nagy kínálat következtében az alkalmazott munkáját teljesen kimeríti, nem lehet szó arról, hogy az alkalmazott a szolgálati időn túl végzett öszszes tevékenysége után díjazást ne igényelhessen, mert jogszabály, hogy ingyen munkát senki sem tartozik teljesíteni, s az ingyenes szolgálat teljesítésének elfogadása a jóerkölesökbe ütközvén, ahhoz a bíróság segédkezet nem nyújthat. A munka az emberi megélhetés egyik alapját képezi s míg annak túlfeszítése a munkás testi erejét csökkentvén, a munkaadónak is kárára szolgál, másrészt az ily módon keresztülvitt erőkihasználás egyéne sen egvik előidézője a minden téren fellépett munkanélküliségnek. De ez erkölcsi és gazdasási szemponton kívül is a kir. Ítélőtábla P. VI. 7402 1931. számú Ítéletében kifejezésre juttatia azt a jogelvet, hogy ..az alkalmazott munkaadójától nemcsak abban az esetben követelheti túlórázás címén munkája díiazását. ha a túlórázás külön díjazása tekintetében a munkaadóval megállapodott, avagy arra a díjazásra a munkaadó külön Ígéretet tett. hanem akkor is. ha az alkalmazott a rendes munkaidőn kívül huzamos időn keresztül oly rendszeres tevékenységet fejt ki. melvnek természetéből okszerűen következtethető, hogv a felek szándéka nem ingyenes túlórázásra irányult". De még ha a felperes által végzett rendes munkaidőn túl huzamos időn keresztül folytatott rendszeres tevékenység természetéből okszerűen nem is lenne következtethető az. hogy felek szándéka nem ingyenes túlórázásra irányult s elfogadható 'enne az alperes által vitatott azon álláspont, hogy felperes és alperes között a szolgálati idő alatt oly hallgatólagos megállapodás jött létre, mely szerint a nyújtott ellenszolgáltatással felperes minden tevékenysége. így a nvihánvaló túlmunka is díjazva van. felperes keresete alperes ellenében akkor is jogosult. Tososult azért, mert a munkajog szerint is jogszabály a magánjog azon általános elve. hogy az oly szerződés, mellvel valaki másnak megszorult, vagv füsgő helyzetét a maga. vagy harmadik személy javára, a másik fél tetemes kárával kihasználva a maga. vagv harmadik személv számára ingvenes előnvt köt ki. vagv szerez, mint kizsákmánvoló ügvlet -emmisnek tekintendő. Az ily kihasználás pedig megengedve nem lévén 'budapesti kir. ítélőtábla P. XXI. 13945 1932 11 a peres felek között a túlmunka ingyenessége tekintetében létrejött hallgatólagos megállapodás is semmis, az eredettől fogva nemlétezőnek tekintendő." Í27. Pf. 14226/1933/17. sz.) Hasonló elveket szögez le a budapesti kir. törvényszék ..Schwicker tanácsának"' két alábbi ítélete: ,.A munkaidőnek a munkaadó részéről oly lényeges és mélyreható megváltoztatása, hogy a minden másnapra megállapított szabadnap az alkalmazottól elvonatik s minden napja munkával betöltetik, az alkalmazottnak korábbi időbeosztását felbontó s a jelenlegi súlyos életviszonyok között boldogulását jelentékenyen megnehezítő oly intézkedés, melyet az alkalmazott elfogadni nem tartozik. (Budapesti kir. törvényszék 10450/1922.)" „Abból, hogy a felperes régi beosztásában külön díjazásért túlórákat vállalt, nem következik, hogy az új beosztásában oly elfoglaltságot lenne köteles vállalni, mely őt minden második héten a kora reggeli óráktól késő éjjeli órákig a hivatalhoz köti. Az említett túlórázás ugyans az alkalmazott fizikai és szellemi erőinek túlságos kihasználásával jár s az ilyen elfoglaltság az alkalmazott hivatalon kívüli kötelességteljesítését úgyszólván lehetetlenné teszi, miért is az ilyen túlórázás megtagadása csak akkor tekinthető a kötelességteljesítés makacs megtagadásának, ha az alkalmazott a kérdéses túlórázásra kifejezetten kötelezte magát. Feltéve természetesen, hogy az ilyen kötelezettség terjedelme esetleg a jó erkölcsbe ütközőnek nem minősíthető. (38. Pf. 4628/1924.)" A budapesti kir. Ítélőtábla ..Szőke tanácsa" egyik feloldó végzésében kimondotta: ..Ha és amennyiben megállapítható, hogy a munkarend a felperesekre nézve is érvényben volt. vagy hogy a felpereseket a teljesen határozatlan munkaidő mellett oly körülmények között alkalmazta az alperesi cég. hogy a felperesek nem tudták és kellő gondosság mellett nem is tudhatták azt. hogy a munkájuk állandóan a munkarendben megszabott munkaidőn jóval túl fog terjedni, s e munkaidejök ez ellenértéknélküli kizsákmányolásra vezetne, a rendes munkaidőt lényegesen meghaladó végzett és igazolandó túlóráikért díjazást jogosultak követelni." (P. XXI:13945/1932/11.] ' A kir. Kúriának e jogkérdésben kötelező erőt maga után vonó határozata eddig nincs, mert a túlóra iránti keresetek javarésze oly összegű volt. mely a Kúria számára előírt értékhatárt nem igen haladta meg. A kir. Kúria eddig ismert álláspontjai inkább a régi időkre esnek. Az újabbakból vszont. még ha elutasító álláspontot foglalnak is el. nem vonható következtetés arra. hogy a kir. Kúria magas tekintélye és szaktudása a fent leszögezett magánjogi szabályokkal szembehelyezkednék.