Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1. szám - A túlórázás. Két közlemény

1. szám MUNKAJOG 3 val. hogy a túlórákért kikötés nélkül külön díjazás nem jár. a budapesti kir. törvényszék ..Bothár tanácsa" a következő jogelveket mondotta ki: ..Számos Ítéletében leszögezte a kir. tör­vényszék, hogy a mai súlyos, nehéz megélhe­tési" viszonyok közepette, amikor az alkal­mazott a legnyomasztóbb körülmények mel­lett végzi munkakörét, s az adott súlyos hely­zetből kifolyólag a munkaadó a nagy kíná­lat következtében az alkalmazott munkáját teljesen kimeríti, nem lehet szó arról, hogy az alkalmazott a szolgálati időn túl végzett ösz­szes tevékenysége után díjazást ne igényel­hessen, mert jogszabály, hogy ingyen munkát senki sem tartozik teljesíteni, s az ingyenes szolgálat teljesítésének elfogadása a jóerköl­esökbe ütközvén, ahhoz a bíróság segédkezet nem nyújthat. A munka az emberi megélhetés egyik alapját képezi s míg annak túlfeszítése a munkás testi erejét csökkentvén, a munka­adónak is kárára szolgál, másrészt az ily módon keresztülvitt erőkihasználás egyéne sen egvik előidézője a minden téren fellépett munkanélküliségnek. De ez erkölcsi és gaz­dasási szemponton kívül is a kir. Ítélőtábla P. VI. 7402 1931. számú Ítéletében kifeje­zésre juttatia azt a jogelvet, hogy ..az alkal­mazott munkaadójától nemcsak abban az esetben követelheti túlórázás címén munkája díiazását. ha a túlórázás külön díjazása tekin­tetében a munkaadóval megállapodott, avagy arra a díjazásra a munkaadó külön Ígéretet tett. hanem akkor is. ha az alkalmazott a rendes munkaidőn kívül huzamos időn ke­resztül oly rendszeres tevékenységet fejt ki. melvnek természetéből okszerűen következ­tethető, hogv a felek szándéka nem ingyenes túlórázásra irányult". De még ha a felperes által végzett rendes munkaidőn túl huzamos időn keresztül folytatott rendszeres tevékeny­ség természetéből okszerűen nem is lenne kö­vetkeztethető az. hogy felek szándéka nem ingyenes túlórázásra irányult s elfogadható 'enne az alperes által vitatott azon álláspont, hogy felperes és alperes között a szolgálati idő alatt oly hallgatólagos megállapodás jött létre, mely szerint a nyújtott ellenszolgálta­tással felperes minden tevékenysége. így a nvihánvaló túlmunka is díjazva van. felperes keresete alperes ellenében akkor is jogosult. Tososult azért, mert a munkajog szerint is jogszabály a magánjog azon általános elve. hogy az oly szerződés, mellvel valaki másnak megszorult, vagv füsgő helyzetét a maga. vagy harmadik személy javára, a másik fél tetemes kárával kihasználva a maga. vagv harmadik személv számára ingvenes előnvt köt ki. vagv szerez, mint kizsákmánvoló ügv­let -emmisnek tekintendő. Az ily kihasználás pedig megengedve nem lévén 'budapesti kir. ítélőtábla P. XXI. 13945 1932 11 a peres felek között a túlmunka ingyenessége tekintetében létrejött hallgatólagos megállapodás is sem­mis, az eredettől fogva nemlétezőnek tekin­tendő." Í27. Pf. 14226/1933/17. sz.) Hasonló elveket szögez le a budapesti kir. törvényszék ..Schwicker tanácsának"' két alábbi ítélete: ,.A munkaidőnek a munkaadó részéről oly lényeges és mélyreható megváltoztatása, hogy a minden másnapra megállapított sza­badnap az alkalmazottól elvonatik s minden napja munkával betöltetik, az alkalmazottnak korábbi időbeosztását felbontó s a jelenlegi súlyos életviszonyok között boldogulását je­lentékenyen megnehezítő oly intézkedés, me­lyet az alkalmazott elfogadni nem tartozik. (Budapesti kir. törvényszék 10450/1922.)" „Abból, hogy a felperes régi beosztásában külön díjazásért túlórákat vállalt, nem kö­vetkezik, hogy az új beosztásában oly elfog­laltságot lenne köteles vállalni, mely őt min­den második héten a kora reggeli óráktól késő éjjeli órákig a hivatalhoz köti. Az em­lített túlórázás ugyans az alkalmazott fizikai és szellemi erőinek túlságos kihasználásával jár s az ilyen elfoglaltság az alkalmazott hi­vatalon kívüli kötelességteljesítését úgyszól­ván lehetetlenné teszi, miért is az ilyen túl­órázás megtagadása csak akkor tekinthető a kötelességteljesítés makacs megtagadásának, ha az alkalmazott a kérdéses túlórázásra kife­jezetten kötelezte magát. Feltéve természete­sen, hogy az ilyen kötelezettség terjedelme esetleg a jó erkölcsbe ütközőnek nem minő­síthető. (38. Pf. 4628/1924.)" A budapesti kir. Ítélőtábla ..Szőke tanácsa" egyik feloldó végzésében kimondotta: ..Ha és amennyiben megállapítható, hogy a munkarend a felperesekre nézve is érvény­ben volt. vagy hogy a felpereseket a teljesen határozatlan munkaidő mellett oly körülmé­nyek között alkalmazta az alperesi cég. hogy a felperesek nem tudták és kellő gondosság mellett nem is tudhatták azt. hogy a mun­kájuk állandóan a munkarendben megsza­bott munkaidőn jóval túl fog terjedni, s e munkaidejök ez ellenértéknélküli kizsákmá­nyolásra vezetne, a rendes munkaidőt lé­nyegesen meghaladó végzett és igazolandó túl­óráikért díjazást jogosultak követelni." (P. XXI:13945/1932/11.] ' A kir. Kúriának e jogkérdésben kötelező erőt maga után vonó határozata eddig nincs, mert a túlóra iránti keresetek javarésze oly összegű volt. mely a Kúria számára előírt ér­tékhatárt nem igen haladta meg. A kir. Kúria eddig ismert álláspontjai inkább a régi időkre esnek. Az újabbakból vszont. még ha eluta­sító álláspontot foglalnak is el. nem vonható következtetés arra. hogy a kir. Kúria magas tekintélye és szaktudása a fent leszögezett magánjogi szabályokkal szembehelyezkednék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom