Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 3. szám - Az 1933-as év munkajogi joggyakorlata . 1. [r.]

II. ÉVFOLYAM. A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE 3. SZÁM. MUNKAJOG JOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI SZEMLE A melléklet szerkesztéséért Dr. FORNHEIM ERNŐ felelős A Munkajogot a KERESKEDELMI JOG előfizetői díjmentesen kapják A mellékletet illető szerkesztőségi levelek Dr. FORNHEIM ERNŐ ügyvéd címére (Újpest, Árpád út 48) küldendőit. Egy füzet bolti ára 60 fillér X

Az 1933-as év munkajogi joggyakorlata Irta: Dr. Berezel Aladár l. A mult évben hozott, elvi jellegű döntések ismertetése és kritikája előtt általánosságban néhány megjegyzést óhajtanánk — elöljáróban — megtenni. 1. A tavalyi év folyamán írt ismertető cikkünkben {..Az 1932-es év munkajogi gyakorlata"") reklamáltuk a súlyosan ellentétes gyakorlatra való tekintettel jogegységi döntvények meghozatalát. Örömmel regisztráljuk, hogy az elmúlt évben két munkajogi döntvényt is hozott a kir. Kúria jogegységi tanácsa: az egyiket a munkaadó fegyelmi jogkörével kapcsolatban, a másikat az újságírók végkielégítésére vonatkozólag. 2. 1933-ban bocsátotta ki a minisztérium a 4600. és 6700 1933. sz. rendeleteket. A rendeletekkel, megjelenésük után, kimerítően foglalkoztunk. — amint általában a jogi irodalom nagy intenzitással foglalkozott velük — és ha a bírói gyakorlatról szóló jelenlegi cikkünk elején mégis említést teszünk róluk, ez azért történik, mert egyrészt bizonyos relációkban kihatással bírtak a rendes bíróságok munkaügyi gyakorlatára is, másrészt pedig több tekintetben változást idéztek elő magának a munkajognak a struktúráján is. (Bizonyos alkalmazotti kategóriáknál a nyugdíjazás megengedése előzetes felmondás nélkül is; a rendelet alapján eszközölt fizetésredukció esetén csak felmondás, de nem a rögtöni hatályú elbocsátás jogának megengedése is; a tömegtartozásnak és általában az előnyös kielégítési jognak az eddigitől eltérő szabályozása stb.) Magának, a 4600. és 6700. sz. rendeletek alapján eljáró döntőbizottságnak gyakorlatával, valamint a rendeletek részletes kritikájával máshol (Jogtudományi Közlöny) foglalkozik éppen most e sorok írója. .4 rendes bíróságoknak az említett rendeletekkel kapcsolatban hozott főbb elvi döntései a következők: a) A Kúria 1933 június 7-én P. II. 6000 1933. sz. ítéletében kimondotta a következőket: ,,Az 1926:XVI. t.-c. egész tartalmából, de különösen annak 6., 10. és 14. §-aibóI kétségtelenül kitűnik, hogy a törvényhozás a nyugdíjátértékeléssel kapcsolatos kérdéseket ennek a törvénynek szabályai szerint véglegesen kívánja rendezni és ezért a nyugdíjjárandóság későbbi megváltoztatásának csak az ott meghatározott esetekben és módon volna helye. Az 1924. évi július hó 1. napját követő időben bíróilag vagy egyezségileg megállapított nyugdíj megváltoztatásáról pedig a törvény nem intézkedik. De a jogfejlődésnek ia 4600/1933. M. F. számú rendeletből kitűnő iránya szerint is a köztámogatásban részesülő vállalatok kivételével más részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél a nyugdíj leszállításának a kedvezőtlenné vált gazdasági viszonyok dacára is nem általában, hanem csak időbeli és mennyiségbeli korlátozásokkal, vagyis csak akkor van helye, ha a nyugdíjszabályzatban meghatározott törvényes mértéket meghaladja és ha a leszállítást a rendelet életbelépésétől számított bizonyos időn belül kérik." b) Ugyancsak idevág a Kúria P. II. 832/1933. sz. ítéletének ismertetése is. A tényállás az volt. hogy a nyugdíjperben a fellebbezési bíróság az alperesi vállalatot 1932. július 1-től kezdődő hatállyal havi 400 pengő nyugdíj megfizetésére kötelezte. A felülvizsgálati tárgyaláson az alperes igazolta, hogy a 4600/1933. sz. rendelet alapján a felperes özvegyi nyugdíját havi 200 pengőre szállította le, s emiatt a panaszeljárás is megindult. A Kúria ezen az alapon a törvényszék ítéletének azt a részét, amelyben az alperest 1933 augusztus 1-ét követő időre is havi 400 pengő megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezte és a pert ebben a részben megszüntette. Az indokok kivonatosan a következők: „A válasziratban foglalt, az ahhoz C, D. alatt csatolt végzések alapján valónak elfogadott. ÍTe. 40. §.) és Pp. 535., 540. §§-ainak rendelkezéseire tekintettel a felülvizsgálati eljárásban is figyelembe veendő tényelőadás szerint az alperes a felperes özvegyi nyugdíját 1933. évi augusztus hó 1. napjától kezdődően a 4600/1933. M. E. számú rendelet 26. §-a alapján havi 200 pengőre csökkentette, s emiatt a