Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 2. szám - Dr. Schwartz Tibor: Az alkalmazottak szolgálati jogviszonyairól szóló anyagi jogszabályok tana. (Ötödik, teljesen átdolgozott kiadás. Franklin - társulat, 1933.)

16 MUNKAJOG 2. szám december hó 21. napjával kezdődött. Minthogy pedig a felperes már 1932. évi február hó 28. napján kilépett, tehát az alperessel fennállott szolgálati viszony már e napon teljesen és véglegesen befejeződött, arra a fentebb hivatkozott határozatot alkalmazni nem lehet. Ezt a döntését a fellebbezési bíróság azokkal a megfontolásokkal is, amelyekre a m. kir. Kúria hasonló esetekben utalt (1. VI. 7142/1925, VI. 7646/1925. és VI. 4818/1926. sz. ítéleteket), alátámasztani kívánja. Ugyanis a fellebbezési bíróság nem találta a méltányossággal megegyeztethetőnek, ellenben egyenesen az anyagi jogba ütköző nek azt, ha megengedtetnék, hogy az 58. sz. jogegységi döntvény hozatala előtti időben általánosan elismert jogi helyzetbe vetett bizalommal és jóhiszemű kötelességteljesítés tudatában véglegesen befejezett jogviszony most újból feleleveníttetnék és az alperes ilyen újabb kötelezettséggel terheltetnék, ameljről a felperes kilépésekor a felek egyike sem tudott, de ne mis tudhatott. (Budapesti törvényszék 38. Pf. 0082/1934. — 1934 március 2.) Iparos- és kereskedósegéű, ipari tisztviselő 22. A bányaüzemi igazgató az 1910/1920. M. E. rendelet hatálya alá esik. Az 1854 május 23-ikán kelt általános Bányatörvény 2. §-a értelmében, amennyiben a bányatörvény különös határozatokat nem tartalmaz, a bányászati ügyekre is az általános polgári büntető, politikai, ipar- és kereskedelmi törvények alkalmazandók. A 131. § 2. és b) pontjai értelmében pedig a bányaüzem az ásványtelepek feltárásán felül az ásványok nyerésére, kiszállítására, felkészítésére és hasznosítására is kiterjed. Az alperesi részvénytársaságnak tehát a rendszerinti foglalkozása körébe tartozik a bányatermékek értékesítése, eladása is. A kisipar körét meghaladó bányaipar ügyletei pedig a K. T. 259. §-ának 6. pontja értelmében is kereskedelmi ügyleteknek tekintendők, amennyiben iparszeriileg folytaltatnak. A K. T. 4. §-a értelmében a kereskedőkre vonatkozó határozatok a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandók. A 61. § 3. ponja szerint pedig a részvénytársaságok kereskedelmi társaságoknak tekintendők. Az alperes vállalat tehát ezekben a vonatkozásokban kereskedőnek lévén tekintendő, reá a kereskedőkre vonatkozó határozatok s így az 1910/1920. M. E. sz. rendelet határozmányai is hatályosak. E rendelet 1. §-a szerint a rendelet hatálya azoknak szolgálati viszonyára terjed ki, akik kereskedőknek (K. T. 3. és 4. §-ai) vagy iparosnak (Ipartörvény) vállalatában mint tisztviselők, vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva. Ebből következik, hogy a felperest, aki az alperesnél mint üzemvezető igazgató 1922 október 1-től 1931 december 31-ig állott alkalmazásban, a végkielégítés a rendelet 9. §-a alapján és értelmében megilleti. (Kúria. P. II. 3187/1933. — 1934 január 9.) 23. Tejüzemi üzemvezető fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéd. Nem volt vitás, hogy felperes mint üzemvezető működött az alperes tejüzemében. A nagyvárosi tejüzemekben működő azon üzemvezetők, akiknek feladatát képezi a tej átvétele, valamint a tej kezelésénetk és feldolgozásának ellenőrzése, a bírói gyakorlat értelmében fontosabb teendőkkel felruházott iparossegédnek tekintendők. (Bp. tvszék 15 Pf. 13748/1933. — 1933 nov. 7.) 24. Italmérő által alkalmazott üzletvezető fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéd. Az állami italmérési jövedékről rendelkező 1921 :IV. t.-c. 3. §-a értelmében a szeszes italok kimérésére szóló engedély személyhez kötött és másra át nem ruházható jogosítvány. Az átruházás a 32. § 4. pontja szerint jövedéki kihágás. A törvény 3. §-a szerint pedig az engedélyes a pénzügyigazgatóság engedélyével az üzletében alkalmazhat ugyan üzletvezetőt, de ezt csak a saját felügyelete alatt és felelőssége mellett teheti. Ilyen törvényes szabály mellett jogi vélelem az, hogy aki a maga részére kért és kapott italmérési engedélyt, az a saját helyiségében és az ő neve alatt folytatott italmérést a maga iparaként üzi, — az általa a törvénynek megfelelően bejelentett üzletvezető pedig az italmérésnél csak mint alkalmazott működik. : c ^ E jogi vélelemmel szemben a Pp. 269. §-a értelmében az alperest terhelte annak a tényállításnak a bizonyítása, hogy az italmérési engedélynek a saját nevére megszerzése és a felperesnek üzletvezetőként bejelentése csak színlegesen történt és hogy az alperes iparengedélyével a felperes a jogosítványnak reáruházása folytán a saját személyében folytatott italmérést. Az alperes azonban nem is ajánlott bizonyítási arra a körülményre, hogy a felperesnek a hatóságok előtt üzletvezetőként szerepeltetése csak a kimérési engedélynek az alperes által célzott törvényes tilalomba ütköző átruházását palástolja. Ezek szerint a felperest — nem vitás sporttelepfelügyelői munkaköre mellett — italmérési üzletvezetői teendők végzésére is alkalmazott munkavállalónak kell tekinteni. Az italmérő által alkalmazott üzletvezető szokásos tevékenysége mint túlnyomó részben nem szellemi irányító munka, nem az ipari tisztviselő, hanem az Ip. T. 92. §-a 3. bekezdése alá eső fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéd munkakörének felel meg. A felperesre, mint e vonatkozásban iparossegédre, tehát nem a kereskedősegédeknek és a kereskedelmi és ipari vállalatok tisztviselőinek a szolgálati jogviszonyát szabályozó 1910/1920. M. E. sz. rendeletnek, hanem az Ip. T.-nek a rendelkezései a mérvadók, s így a felperes felmondási ideje a t.-c. 92. §-ának 3. bekezdése értelmében csupán három hó. (Kúria P. II. 4287/1931. — 1934 február 7.) Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V , Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)