Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Olvasóinkhoz

MUNKAJOG 1. szám dő munkával el nem látja s ezzel az alkamazottnak a munkaeredményéhez igazodó jogosan várhatott keresményét csökkentette, az alkalmazott a szolgálati viszonyt az [. T. 95. §. b) p. értelmében azonnali hatállyal megszüntetni jogosult. (K. P. II. 8101/1930—1932. nov. 2.) Szerződési feltételek egyoldalú változtatása 5. A szolgálati viszony természete és a jogok gyakorlásánál megkövetelhető jóhiszeműség megköveteli, hogy a munkavállaló ne tartsa munkaadóját indokolatlanul túlhosszú időn át bizonytalanságban arra nézve, hogy a szolgálati viszony megváltoztatásának jogos voltát elismeri-e? Az alkalmazott a munkaadó azon eljárása miatt, hogy a fizetését egyoldalúan leszállította, a szolgálatból rögtöni hatállyal kiléphet, de magasabb díjazást nem igényelhet. (K. P. II. 891/1932—1932. dec. 2.) 6. Az alkalmazott abban az esetben, ha a munkaadó által jövőre való hatállyal egyoldalúan leszállított fizetéssel nincs megelégedve, csak arra van jogosítva, hogy a szolgálati viszonyt azonnali hatállyal megszüntesse. Amennyiben az alkalmazott a javadalmazás csökkenésével szemben őt megillető ezzel a védelmi eszközzel élni nem kíván, a fizetés leszállítása elleni tiltakozásnak nincs jogi jelentősége. Azzal a ténnyel szemben, hogy az alkalmazott a szerződés felbontása helyett a szolgálatában az illetmények lecsökkentése után is megmaradt, nincs súlya az alkalmazott jogfenntartásának. (K. P. II. 2370/1930—1932 okt. 27.) Azonnali elbocsátás 7. Az alkalmazott csak saját veszélyére távozhat megszállott területre oly időben, amikor tudnia kell. hogy az onnan kellő időben való visszatérhetése bizonytalan s esetleg olyan akadályokba ütközhetik. amelyeket nem lesz módjában elhárítani. A munkaadó nem tartozik az alkalmazottat az engedélyezett időtartamon túl való távolmaradásának kövekezmányeire külön figyelmeztetni, hanem az engedélyezett idő túllépése esetén jogosult őt azonnali hatállyal elbocsátani. iK. P. II. 5511/1930—1932 nov. 11.) 8. Az alkalmazott azon ténye, hogy munkaadójának több fiktív rendelést jelentett be, aminek következtében a bejelentett vevők a meg nem rendelt árut visszautasították, a munkaadó bizalmával való visszaélést és az üzlet érdekeinek veszélyeztetését megállapítja, miért is a munkaadó jogosult a határozott időre kötött szolgálati szerződést rögtöni hatállyal felbontani. (K. P. 7545/930—1932 dec. 1.) Elveszett munkakönyvért |áró kártérítés 9. A munkakönyv elveszése esetén az iparossegéd kárelhárító kötelezettségénél fogva kötetes az iparhatóságnál új munkakönyv (másodlat) kiállítását szorgalmazni. (I. T. 105. §.) Kárigényével elutasíttatott, mert nem is állította, hogy munkát csak az ideiglenes bizonyítvány hiánva miatt nem kapott. (K. P. II. 6231/1930—1932 dec. 9.) Nyűg- és kegydl) 10. Ha a munkaadó hozzájárulásával maga az alkalmazott más, nem a munkaadó vállalat keretében működő s annak anyagi hozzájárulásában nem is részesülő nyugdíjegyesülettel, nyugdíjintézettel, vagy nyugdíjalappal szerződik nyugdíjban részesítése iránt, az ilyen szerződésből a munkaadóra nyugdíjfizetési kötelezettség nem háramlik, hacsak a nyugdíj szolgáltatásáért kötelezettséget vállaló jogi személynek a szolgáltatásáért a felelősséget külön el nem vállalja. Az alkalmazottat terhelő nyugdíjjáruléknak egészben, vagy részben az alkalmazott helyett való fizetése tekintetében elvállalt kötelezettség, nem elegendő ily esetben a munkaadó nyugdíjfizetési kötelezettségének megállapítására még abban az esetben sem, ha a nyugdíj szolgáltatására kötelezett jogi személy a nyugdíjfizetési kötelezettségének eleget nem tenne, vagy annak eleget tenni nem is tudna. (K. P. II. 1445/1925—1932 nov. 18.) Nincsen olyan magánjogi szabály, amely a munkaadót a szerződésileg netán elvállalt kötelezettségétől függetlenül arra kötelezné, hogy az alkalmazottainak, vagy az elhalt alkalmazottak hozzátartozóinak nyugellátást fizessen. A munkaadót tehát ez a kötelezettség csak annyiban terheli, amennyiben azt szerződésben magára vállalta. Ha a szerződés alapján nem maga a munkaadó, hanem a munkaadó által a nyugdíjügyek intézésére kezelési szervként önálló jogi személyiséggel létesített s a munkaadó vállalat keretében működő és ennek anyagi hozzájárulásában részesülő nyugdíjegyesület, nyugdíjintézet, vagy nyugdijalap van a nyugdíj fizetésére kötelezve, az ilyen nyugdíjegyesületnek, nyugdíjintézetnek, vagy nyugdíjalapnak a kötelezettségééit az 1926. évi XVI. t.-c. 12. §-a s az ennek alapján kifejlődött bírói gyakorlat értelmében a munkaadó is egyetemlegesen felel. Ha azonban a munkaadó hozzájárulásával maga az alkalmazott más, nem a munkaadó vállalat keretében működő s annak anyagi hozzájárulásában sem részesülő nyugdíj egyesülettel, nyugdíjintézettel, vagy nyugdíjalappal szerződik nyugdíjban részesítése iránt, az ilyen szerződésből a munkaadóra nyugdíjfizetési kötelezettség nem háramlik, hacsak a nyugdíj szolgáltatására kötelezettséget vállaló jogi személynek a szolgáltatásáért a felelősséget külön el nem vállalja. S ha a munkaadó az alkalmazottat terhelő nyugdíjjárulékoknak egészben vagy részben az alkalmazott helyett való fizetése tekintetében vállal is kötelezettséget, ennek alapján az elvállalt kötelezettségen túlmenő szolgáltatással nem tartozik s így ezen az alapon a munkaadónak a nyugdíjfizetési kötelezettsége még abban az esetben sem állapítható meg, ha a nyugdíj szolgáltatására kötelezett jogi személy a nyugdíjfizetési kötelezettségének eleget nem tenne, vagy annak eleget tenni nem is tudna.