Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 5. szám - A határozott tartamú szolgálati szerződésről

5. szám MUNKAJOG 11 tosabb teendőkkel megbízott iparossegédnek. Enélkül ugyanis a bírói gyakorlat értelmében csak egyszerű iparossegédnek lenne tekintendő. (Bp. Tábla P. XXI. 7091/1933. 1933 szept. 19.) 76. Iparossegéd. Felperes munkaköre abból állott, hogy a Register-kasszában blokkolta a tejivóban a pincérek által a vendégeknek kiszolgáltatott élelmiszereket, esténként átvette a pincérektől az általuk inkasszált összegeket, miket bevezetett egy könyvbe, a pénzt átvette és ebből az üzletvezető utasítására napközben számlákat is fizetett. Elszámolt a kenyeresekkel, az általuk bevételezett pénzekkel. A munkaadónak ezen tejivóüzeme élelmiszerek feldolgozásával és azoknak az üzem helyiségében a közönség részére való kiszolgálásával foglalkozó ipari üzem. Felperes fent írt tevékenysége az ipari tevékenység körét meg nem haladta, miért is a bíróság azt a következtetést vonta le. hogy felperes iparossegédi tevékenységet fejtett ki és így iparossegéd volt. Felperes vitatta tisztviselői minőségét. A kir. Törvényszék felfogása szerint azonban felperes álláspontja téves. A bírói gyakorlat értelmében tisztviselőnek az a munkavállaló tekinthető, aki kereskedelmi, vagy iparvállalatban kereskedelmi, vagy műszaki természetű szellemi irányító, vagy ellenőrző tevékenységet fejt ki. Felperes fent írt tevékenysége nélkülözi a tisztviselői minőség ezen tényálladéki elemeit. iBp. Tvszék 27 Pf. 2137/1933. 1933 június 14.) Munkabér 77. A munkaadó azon az alapon, hogy az alkalmazott a szolgálati viszony fennállása alatt olyan cselekményt követett el. ami az azonnali hatályú elbocsátásra jogos okul szolgálhatott volna, a megszolgált időre járó illetményeit visszatartani vagy visszakövetelni nem jogosult, mert az azonnali hatályú elbocsátásnak csak a felmondási illetmények és a végkielégítés tekintetében van jogszüntető hatálya. (Kúria P. II. 1029 1931. 1933 október 11.) 78. A szolgálati viszonyból eredő illetményekkel szemben, amennyiben ezek az illetmények az alkalmazott létfenntartására szolgálnak, a munkaadó csak olyan ellenkövetelést számíthat be. ami az alkalmazott által szolgálati szerződésből folyó kötelezettségeinek megsértésével szándékosan okozott károsodásból származik. A végkielégítési összeg az újabb elhelyezkedésig az alkalmazott létfenntartására szolgálván, a munkaadónak az alkalmazott hozzájárulása nélkül nem volt joga ahhoz, hogy ezen összeget kifizetés helyett az alkalmazott óvadékszámlájára — mely a munkaadó ellenköveteléseinek fedezésére szolgál — könyvelje. (Kúria P. II. 2939/1932. 1933. szeptember 15.) Rendes felmondási idő 79. Árudavezetéssel megbízott kereskedősegéd. Árudavezetői megbízás visszavonása. Sikertelenül vitatja a felperes, hogy nem mint kereskedősegéd, hanem mint árudavezető lépett az alperes szolgálatába, s a 3. alatti nyilatkozatot csak kényszer hatása alatt irta alá. A 2. alattival szemben a felperes nem bizonyította, hogy árudavezetőként lépett alkalmazásba. Felperesnek mint kereskedősegédnek fiókáruda vezetésére adott későbbi megbízást, tehát az alperes jogosult volt azt a 3. alatti feltételekhez kötni. Kényszerhelyzetről az adott esetben már azért sem lehet szó, mert a 3. alattival a felperes az addiginál anyagilag is előnyösebb munka- és hatáskörrel nyert megbízatást. Az anyagi jognak megfelel tehát a fellebbezési bíróságnak kellőkép megokolt az a döntése, hogy a felperes a több mint kétévi szolgálatra figyelemmel is csak háromhavi felmondási idő illette meg. iKúria P. II. 2939/1932. 1933 szeptember 15.) Azonnali hatályú elbocsátás és kilépés 80. I. A szolgálati viszonynak felmondás útján történt megszűnése után is érvényesítheti a munkaadó, és pedig a felmondás időpontjára visszaható joghatállyal, az utólag tudomására jutott s a szolgálati viszonynak azonnali megszüntetésére feljogosító tényeket. II. Az alkalmazott azzal, hogy a cégével üzleti összeköttetésben állott vállalattól, a cégtulajdonos tudta és beleegyezése nélkül jutalékot kötött ki és fogadott el, a cég bizalmával visszaélt és annak üzleti érdekeit veszélyeztette. Közömbös ebben a vonatkozásban, hogy a jutaléknak fizetése az alkalmazott kezdeményezésére és kérésére történt-e, vagy a vállalkozók önként ajánlották-e azt fel. Az üzleti érdeket veszélyeztető visszaélés pedig, mint azonnali hatályú elbocsátási ok a tényleges kár bekövetkezése nélkül is megvalósul és az ahhoz fűzött jogkövetkezmények akkor is beállnak, ha az illető vállalatok az alkalmazott munkaadójával szemben a jutalékot az általuk szállított árú vételárába nem is számították volna be. Egy kereskedelmi cégre nem közömbös ugyanis, hogy vezető állásban lévő tisztviselője a céggel üzleti viszonyban álló szállítókkal szemben nincs-e lekötelezve s a cégnek érdekeit függetlenül és teljes hatállyal tudja-e képviselni. (Kúria P. II. 1964/1933. 1933 szeptember 22.) 81. Szolgálatképtelenség miatti elbocsátás. A munkaadó az alkalmazottját felmondás nélkül azonnal elbocsáthatja, ha a szerződésileg elvállalt munka teljesítésére képtelen. Ez a rendelkezés a tartós jellegű betegség okozta szolgálatképtelenség esetére is kiterjed. A meg nem támadott tényállás szerint felperes a gyógykezelésére fizetés mellett engedélyezett egyévi szabadságidőnek letelte után, több mint nyolc hónapon át, sőt még a keresetindítás ide-