Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 5. szám - A határozott tartamú szolgálati szerződésről

1-2 MUNKAJOG 5. szám jében is munkaképtelen beteg volt, az egyévi szabadságidő letelte után az állását betegsége miatt el nem foglalta. Törvényszerű tehát, hogy a munkaadó felperest tartós jellegű betegség okozta szolgálatképtelenség miatt a szolgálatból felmondás nélkül azonnali hatállyal elbocsátotta. A munkaadó az elbocsátás előtt az alkalmazottat szolgálattételre behívni nem tartozott, mert felperes az elbocsátás időpontjában is beteg lévén, a felhívás sikerre nem vezethetett. (Kúria P. II. 5885/1931. 1933. szeptember 6.) 82. I. Pénztárkezelő fizetésének a pénztárból való jogosult kivétele. II. Gyógyszertár zárgondnokának elbocsátási jogosultsága. I. Abban az esetben, ha a munkavállaló a fizetését előzetes megállapodás, vagy tényleges gyakorlaton alapuló közös megegyezés folytán hoszszabb időn át — hónapokon keresztül — részletekben akként kapta meg, hogy a hónapra előzetesen megállapított fizetés összegét a munkavállaló igen rövid időközben — egy-két naponként — részletekben kapta, vagy a munkaadó pénztárosától, vagy pedig akként, hogy a munkavállaló — mint pénztárkezelő — maga is kezelte a pénztárt, és ilyen alkalommal közvetlenül kivette az esedékes részt és helyette bont hagyott a pénztárban, ilyen esetben a munkavállaló nem járt el jogtalanul, ha a gyakorlatnak megfelelően a fizetéséből esedékes részletet, mint pénztárkezelő a pénztárból felvette. Nem lesz jogtalanná az eljárás aikkor sem, ha a munkaadó a fizetés kiadásának előbbi módján változtatni óhajtván, a munkavállalóval és a pénztárossal szemben tiltakozásának ad kifejezést az ellen, hogy a fizetés részletekben adassék ki és ahelyett havonként utólagos kifizetést kíván elrendelni, — azonban hónapokon keresztül tényleg eltűri azt, hogy a kifizetés a korábbi módon kisebb részleteikben történjék továbbra is mint addig. II. Gyógyszertár zárgondnoka az illetékes hatóságnak saját törvényes hatáskörén alapuló •külön utasítása nélkül a gyógyszertártulajdonos által alkalmazott segédszemélyzetet elbocsátani nem jogosult. (Bp. Tábla P. XXI. 8373/1933. — 1933 október 21.) 83. Alkalmazott joga fizetés egyoldalú leszállítása esetén. Jogszabály ugyan, hogy a szolgálatnak a munkaadó részéről egyoldalúan csökkentett járandóságok mellett való továbbfolytatása úgy tekintendő, hogy a munkavállaló az illetmény csökkentéséhez hozzájárult, a kir. törvényszék megítélése szerint azonban ez a jogszabály nem alkalmazható abban az esetben, ha a szolgálati szerződés határozott időtartamra köttetett, vagy ha az eredetileg határozatlan időre kötött szerződés bármelyik fél részéről történt felmondás folytán határozott időtartamra (a felmondási időre) szóló szerződéssé alakult át, vagy ha az alkalmazott a csökkentés közlése után nyomban rendes felmondással él. A szerződéshez hü félnek ugyanis joga van — kártérítési igényének fenntartásával, vagy anélkül — a szerződéstől elállani, vagy a szerződés teljesítését követelni. Ez a jog a munkavállalót is megilleti azzal a korlátozással, hogy a munka vállaló a tényleges szolgálattételhez nem ragaszkodhatik, ha a munkaadó azt kifejezetten megtiltja. A munkavállalónak tehát jogában áll a munkaadó szerződésszegése (pl. az illetmények egyoldalú leszállítása) esetén, vagy a szerződés teljesítését követelni, vagy pedig a szolgálati viszonyt — kártérítés .követelése mellett — azonnal megszüntetni. A kifejtettek szerint tehát a felperesnek jogában állott volna, hogy illetményének egyoldalú csökkentése miatt a szolgálati viszonyt azonnal megszüntesse, de ennek megtételére kötelezve nem volt, következésképen abból a körülményből, hogy a felperes a felmondás folytán már határozott tartamúvá vált szolgálati viszonyt tovább folytatta, nem lehet arra következtetni, hogy a felperes az illeményének leszállításához hozzájárult. (Pestv. tvsz. Pf. III. 9926/1933. 1933. okt. 28.) Nyugdíj, nyugdíjfelértékelés, segélyalap 84. Segélyalap tulajdonsága. A munkaadó a munkaképtelen és önhibáján kívül szorult anyagi helyzetbe jutott alkalmazottai támogatására segélyalapot létesített, évente az üzleti nyereségnek egy részét erre az alapra fordította s azáltal, hogy ezt az alapot egyéb vagyonától elkülönítve rendelte kezelni, ehhez az alaphoz való tulajdonjogáról nem mondott le. A munkaadót törvény nem ikötelezi arra, hogy az alkalmazottai segélyezésére ily alapot létesítsen; ha tehát önként vállalja ezt a kötelezettséget, jogosítva volt a segélyalap létesítése és kezelése feltételeit, úgy azt is meghatározni, hogy abból mely esetben és mely feltételek mellett, nyújt az alkalmazottainak segélyt. A felülvizsgálattal élő felperesek tehát a segélyalap felosztását nem igényelhetik, és pedig annál kevésbbé, mert nem is állították, hogy a segélyalaphoz befizetéssel hozzájárultak volna. (Kúria P. II. 2833/1932. — 1933. október 17.) 85. Várományi idő lejárta előtti elbocsátás. Nincs olyan jogszabály, amely a munkaadót — ellenkező kikötés hiányában — arra kötelezné, hogy a szolgálati viszonyt csak azért tartsa fenn, hogy az alkalmazott a nyugdíjra jogosító szolgálati időt kitölthesse. A munkaadónak tehát joga van a szolgálati viszonyt felmondás útján megszüntetni. E jog csak akkor nem volna jogszerűen gyakorolható, ha a munkaadó az alkalmazottat közvetlenül a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt minden komoly ok nélkül bocsátja el a szolgálatból. (Kúria P. II. 2174/1932. — 1933 október 17.) Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)