Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Olvasóinkhoz

6 MUNKAJOG 1. szám A pilóta tevékenysége a gyakorlati ismeretek mellett elméleti ismereteket is feltételez, amennyiben a szolgálati engedély megszerzéséhez a légi közlekedés tárgyában kiadott 10.270/1922. M. E. sz. r. 3. §-a és a 45.975/1923. K. M. sz. r. részletes szabályai szerint — egyebek közt a légügyi magyar és nemzetközi jogszabályok és bizonyos fizikai törvények ismeretére kiterjedő — tanfolyam és vizsga letétele szükséges. A repülögép-vezetö bizonyos írásbeli munkát is végez, amennyiben a 46.402/1923. K. M. sz. r. 24. §-a szerint a repülőgép eseménynaplóval, légijármű naplóval és motorkönywel is el van látva, amelyek rovataiba a repülés tartama alatt előfordult eseményekadatait be kell jegyezni, de ezek oly egyszerű feljegyzések, amelyek a más technikai ágazatokban is szokásos jelentéseket fontosság tekintetében meg nem haladják. A pilótának azonban a főtevékenysége a repülőgép fizikai vezetése, kormányozása, a motor üzembentartása vagyis a gépnek tényleges technikai manuális kezelése, s ezzel a személy és áruforgalomnak levegőn át, előre meghatározott útvonalakon és időben, a részletes utasítások alapján azoknak megfelelő lebonyolítása. Ez a tevékenység pedig nem haladja meg a fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédnek a munka- és hatáskörét. Az utasok életbiztonságának a megóvása mellett a pilóta őrzésére bízott nagy értékekért való felelősség a kifejtettek szerint nem elégséges ok és alap a tisztviselői minősg meghatározására. Az a körülmény, hogy a forgalmi repülőgépszolgálatban tudományos képzettségű pilóták is találhatók, nem döntő, mert a magasabb képesítés nem feltétele az alkalmazásnak. Ezért az ilyen esetleges képesítettség nem szolgálhat minősítő adatul. Az állandó bírói gyakorlatban megnyilvánuló jogelv szerint az alkalmazott szolgálati viszonyának meghatározásánál az alkalmazott címe, vagy elnevezése sem mérvadó, hanem egyedül az alkalmazott cselekvési és munkaköre, a pilóta tisztviselő voltának a megállapítására tehát még valóság esetén sem volna alkalmas az a körülmény, hogy a pilótát forgalmi tisztnek, vagy forgalmi tisztviselőnek is nevezik a vállalatnál, valamint az sem, hogy a felperes a kereskedelmi minisztérium légügyi osztályától 1920. december 18-án, amikor nem állott az alperes szolgálatában, forgalmi tisztviselőhelyettes címzéssel kapott levelet. Az aránylagos nagyobb fizetés és az utazási kedvezmény a pilótaszolgálat veszélyességével, fontosságával, valamint a kényelem biztosításának szempontjából indokolva van, a szolgálati jogi minősítése szempontjából azonban közömbös. Ellene mond a felperes tisztviselői minőségének a szolgálati rendtartás ama rendelkezése is, hogy a repülőgép-vezető azonnali kártérítés nélkül elbocsátás terhével tüstént eleget tenni köteles minden indulási parancsnak, melyet a központ főnökétől, vagy helyettesétől kap, aki egyedül van hivatva megítélni az indulás lehetőségének a körülményeit, beleértve az időjárást és a használandó gép típusát illető megfontolást is. Ekként a felperes szolgálati viszonyára az 1910/1920. M. E. sz. r. nem lévén alkalmazható. III. A repülési prémiumot illetően helyesen indult ki a felebbezési bíróság abból a jogi álláspontból, hogy azt mint a szolgálati szerződés 4. pontjában a fizetés egyik alkotóelemének felsorolt juttatást rendszeres illetményként kell figyelembe venni a felmondási időre járó munkabér kiszámításánál stb. Részben alapos a külföldi tartózkodási többletilletmény iránti igény teljes elutasítása miatt előterjesztett felülvizsgálati panasz is. A szolg. szerz. 4. §-a ugyanis a törzsfizetésen felül tartózkodási napidíjat is rendszeresít a felperesnek. A fizetéssel kapcsolatban állandó járandóságként megállapított ez a napidíj, amennyiben az a rendes lakóhelyen is járt, egészben a fizetésnek a kiegészítő része volt. A külföldi napidíj pedig, amely a rendes lakóhelyen kívül feltételezett nagyobb személyi szükségletek fedezésére volt rendelve, megtakarítható része erejéig ugyancsak számba veendő. A megtakarítást jelenti egyfelől a rendes lakóhelyről való távollét alatt a háztartási kiadások csökkenése, másfelől az idegen helyen való ellátás fedezetére egészben felhasználásra nem kerülő összeg. A megtakarítáesnak ezt az eredményét a m .kir. Kúria a gazdasági viszonyok és életkörülmények ismerete alapján a 7 P. 50 fillér napidíjtöbblet 40%-ában találta megállapíthatónak, amely ekként a felmondási időre is járó illetménynek minősül. Kényszer 2. Kényszer címén csak akkor támadható meg a jogügylet ,ha az ügyletet megkötő egyik fél akaratelhatározására a másik félnek valamely jogellenes magatartása, vagy fenyegetése gyakorolt lenyűgöző hatást, s ez a magatartása, illetőleg fenyegetése olyanmérvű volt, hogy ez az ügyletet megtámadó fél által elhárítható nem volt. A kényszerhelyzet pedig csak akkor megtámadási ok, ha arról az ügyletkötő fél tudomással bírt s a másik fél ezt a szorult helyzetét kihasználva jogellenesen bírta reá arra, hogy valamely őt megillető jogosítványról lemondjon. (K. P. II. 5536/1930—1932. dec. 13.) Munkabér 3. Abba a munkabérbe, amely a munkavállalónak, vagy vele szemben törvényes eltartásra jogosult hozzátartozóinak életfenntartására szükséges, csak az olyan kár megtérítéséből eredő ellenkövetelést lehet beszámítani, amelyet a munkavállaló a szolgálati szerződésből folyó kötelezettségei megsértésével a munkaadónak szándékosan okozott. A munkabérnek a végrehajtás alól mentes részébe, csak ugyanazon jogalapból eredő követelést lehet beszámítani. (K. P. II. 1927/1932—1932. nov. 11.) 4. Ha a munkabért a féleTTa munkaeredmény szerint határozták meg s az alkalmazott a munkaadónak az egész tevékenységét a munkaeredmény szerint alakuló munkabér ellenében kötötte le, a munkaadó kötelességében áll az alkalmazottat a szolgálati szerződés szerinti munka- és hatáskörben akként foglalkoztatni, hogy lekötött egész tevékenységét kifejthesse s ezáltal az üzlet menete szerint remélhetett, megfelelő munkabérhez juthasson. Ha a munkaadó az alkalmazottat kellőleg nem foglalkoztatja, elegen-