Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 5. szám - A határozott tartamú szolgálati szerződésről

10 MUNKAJOG 5. szám Az ingó ott foglalandó, ahol van! A követelés fennállásának is van a jogtudomány szerint egy helye, még pedig sokak nézete szerint tekintet nélkül a teljesítés helyére, tehát a követelés >,Holschuld" vagy „Bringschuld" jellegére is, mindig az adós (végrehajtási eljárás szempontjából: harmadadós) lakhelye.3) Tehát már csak az ingók foglalásával való hasonszerűség alapján is itt kellene a foglalást teljesíteni. De ezenfelül kétségtelen, hogy a követelés lefoglalása effektive csak akkor válik hatályossá, ha arról a harmadadós tudomást szerez. Az ő értesítése tehát practice a legfontosabb része a foglalásnak. Tegyük fel például, hogy a Ganz-gyár egy munkásának kellene napi 5 P-t meghaladó fizetését letiltani, aki a Vecsés mellett létesült, tehát a monori kir. járásbíróság területén fekvő Ganztelepen lakik. Ez esetben a végrehajtató ügyvédjének először levélben érintkezésbe kellene lépnie a monori végrehajtóval alkalmas terminus kieszközlése tárgyában. Azután ki kellene szállnia a telepre, vagy a foganatosítással ottani ügyvédet megbízni. És ez a sok felesleges költség és fáradság után a valószínű az lenne, hogy kiérve, a munkást otthon nem találnák, mert az napközben a gyárban van, hanem magát a végrehajtást szenvedettet is csak írásban kellene utólag értesíteni a foglalásról. Ha pedig netán havifizetésesről volna szó és a foglalás 30., 31. vagy 1-én történne, a végrehajtató mindenesetre elesnék a foglalás utáni első fizetésrészlet letiltásától, sőt azt maga a végrehajtást szenvedett is teljes jóhiszemben, minden büntető következmény nélkül vehetné fel és költhetné el, ő is csak utólag értesülvén a foglalásról. Ellenben a munkahelyen, azaz a harmadadós telepén való lefoglaláskor a harmadadós azonnal értesül a letiltásról és sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a végrehajtást szenvedőt is ott találják. Ezért szerntem, ha a bírói gyakorlat a követelésekre általában úgy is alakulna, hogy azok a végrehajtást szenvedettnél foglalandók le4), de lege ferenda a munkabérkövetelésekre nézve expressis verbis külön ki kellene mondani, hogy azok a munkavállaló munkahelyén, illetőleg a munkaadó telepén is foglalás alá vehetők. Jegyzetek: 1. Bpesti Tábla 1904. szeptember 29, 1904 I. G. 127; Bpesti Tábla 1908. december 30, G. 609; Bpesti Tábla 1910. január 13. — 1909 G. 686. stb. Közölve a Kir. ítélőtáblák felülvizsgálati határozataiban (IX. köt. 5. eset, XI. köt. 72. eset, XIII. köt. 180. eset, XIV. köt. 1.37. eset.) 2. Amit én a közjogi viszony alapján eszközölt, illetőleg a szolgálati viszony természetéből eredő levonásokra nézve javaslok, hogy tudniillik ezek előzetes levonása után számítandó ki a nettó fizetésből az egyharmad és kétharmad rész, akarja alkalmazni Borsodi Miklós dr. ismert kommentárjában (III. kiadás 90. oldal) az előleglevonás tekintetében. Szerinte az előleg előre levonandó és a fennmaradó összeg egyharmada foglalható, kétharmada pedig nem. Az előlegnél ezt a számításmódot nem tartom indokoltnak. Az előlegadás tiszta magánjogi ügylet és — ellenkezőleg, mint a közjogi levonásoknál tényleg az alkalmazott kapja meg. A Borsodi által közölt példában az eredmény az, hogy 6000 pengő fizetéséből az alkalmazott 2000 P-t megkap előre (előlegül), a fennmaradó 4000 P-nek kétharmad részét megkapja, mint foglalásmenteset; a hitelezők pedig kapnak 6000 P fizetés mellett egyharmad rész címén 1333 P 33 fillért, ami nyilván nem egyharmad része a 6000 pengőnek. Arra a lehető ellenvetésre, hogy, bár kisebb aránytalanság mellett, de ugyanez áll be a köztartozások levonása esetén is, csak az a válaszom hogy én a bruttó és nettó fizetés között különböztetek, ami indokolt. A nettó fizetés az, ami az alkalmazottnak magánjogi rendelkezése alatt áll, hitelezői tehát, akik végeredményben szintén az ő jogán kapják meg pénzüket, csak abból kaphatják ezt meg, amiről ő maga is diszponálna. Az előleg azonban a bruttó és nettó fizetés arányát nem érinti. Itt tehát nem indokolt a valódi fizetéstől — ami szerintem a nettó fizetés — eltérő számítási alappal dolgozni. 3. Bár nem illetményletiltásról van szó, megemlítem, mint hasonszerű esetet, hogy a baseli Agráralap egy, Budapesten, a végrehajtást szenvedő lakhelyén eszközölt letiltást azzal az indokolással nem vett tudomásul, hogy a végrehajtást szenvedettnek az Agráralappal szemben fennálló követelését olyannak kell tekinteni, mint amely a harmadadós lakhelyén, tehát Baselben áll fenn. Ennek folytán az Agráralap a szóbanforgó követelés tekintetében csak ott eszközölt foglalást ismerhet el érvényesnek. 4. A dolog természetéből következőleg a végrehajtást szenvedett és nem a harmadadós lakhelyén kell foganatosítani a végrehajtást a Vht. 81.§ esetén, ha ker. könyveken alapuló követelés vétetik foglalás alá. Helyreigazítás Előző számunkban dr. Berezel Aladár cikkében a 6. oldalon közölt P. II. 63/1932. sz. kúriai ítélet utolsó mondatából kimaradt a „nem-1 szócska. Az egész összefüggő rész helyesen a következőképen hangzik: ,,A visszavonási jog kikötése nélkül ekként engedélyezett kegydíj, a felperest élete fogytáig megilleti. Az ilyen kegydíj fizetése iránti kötelezettséget az alperesnek leromlott vagyoni viszonya meg nem szünteti." HATÁROZATTAK Iparos- és kereskedósegéd, ipari tisztviselő 74. Vegyiszerek előállításával és eladásával iparszerűleg foglalkozó által alkalmazott vegyész az 1910/1920. M. E. sz. rend. hatálya alá eső alkalmazott tekintet nélkül arra, hogy a magánlaboratórium nyilvánossági joggal fel van-e ruházva, vagy nem. A 16026/1898. F. M. sz. rend. 10. §-a szerint a csakis vegyészeti termékek iparszerű előállításával foglalkozó magánlaboratóriumokra ezen rendelet határozmányai nem terjednek ki. (Bp. Tábla P. XX. 5282/1933. 1933. október 4.) 75. Fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéd. A munkavállaló kizárólag ipari szakképzettséget igénylő felügyelő és irányító iparossegédi munkakört töltött be. Nem teszi őt ipari tisztviselővé az, hogy ő maga fizikai munkát nem végzett, mert éppen ebből az okból tekinthető fon-