Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - A gyári munkarend

4 MUNKAJOG 2. szám mi és ipari) elemek fordulnak elő? „Felperes, mint szabász, csakis szabászi munkát végzett, nem fejtett ki sem üzletvezetői, sem pénztá­rosi tevékenységet, az utóbbi teendőket vég­zett kereskedelmi alkalmazottakat nem is he­lyettesítette. Az évenként két ízben 2—3 hétig tartott kiárusítások alkalmával azonban úgy az áruk árának megjelölésénél, mint azok el­adásánál is segédkezett a felperes. Felperes tehát iparossegéd, mert annak megállapításá­hoz, hogy felperes kereskedelmi alkalmazott­nak minősül, az volna szükséges, hogy felpe­res végzett tevékenységének nagyobb része le­gyen kereskedelmi természetű és az ipari jel­legű tegye a munkának a kisebb és inkább csak kivételesen teljesített részét". (Bp. T. VI. 6945/1932.) Ugyanezen témakörben mozog a Kúria II. tanácsának P. II. 6945/1930. sz. ítélete is. „A felperes abban a munkakörben, amelyet az évi 600—1000 hl. kontingenssel ellátott gazdasági szeszgyárban, mint annak önálló vezetője be­töltött, nemcsak fizikai, vagy nem túlnyomó részben fizikai (szakmabeli) munkát, hanem műszaki természetű szellemi tevékenységet végzett, amidőn a szeszgyár üzemét, személyes felelősség mellett szakképzettséggel irányí­totta, vezette és a gyártást ellenőrizte. Hat­havi felmondási igénye az anyagi jognak meg­felel." Amint a két utóbbi ítéletből látjuk, fi­zikai munka végzése, jogi szempontból termé­szetesen, nem zárja ki á limine a tisztviselői minőség fennforgását, azonban a tevékeny­ségnek nem szabad „túlnyomó részben" fizi­kai munkából állania. Mondanunk is fölösle­ges, hogy más (nem jogi) relációból nézve a kérdést, majdnem lehetetlen a fizikai és szel­lemi munka határvonalának megállapítása. A gőzmalom főmolnára a Kúria szerint fontosabb teendőkkel felruházott iparossegéd. mert „ a főmolnár, aki az üzem műszaki ré­szének : az őrlésnek vezetésére és ellenőrzésére van hivatva, csupán fontosabb teendőkkel fel­ruházott iparossegéd és nem iparvállalati tisztviselő, mert működése a szorosan vett ipari termelési tevékenység körén túl nem ter­jed és elfoglaltsága kereskedelmi tevékenysé­get nem ölel fel." (P. II. 4784/1930.) Az íté­let fogalmazását nem tartjuk precíznek, mert azon kitétel, hogy „működése a szorosan vett ipiari termelési tevékenység körén túl nem terjed", homályos s esetleg rávonatkoztatható a vezető mérnökre is, de ellentétben is áll az elvi élű s fent közölt P. II. 2213/1930. számú ítélettel, amely szerint ipari vállalat tisztvise­lője az, aki ipari vállalatnál műszaki termé­szetű szellemi, irányító, vagy ellenőrző tevé­kenységet fejt ki. A pilótára vonatkozólag azt állapította meg a Kúria (P. II. 1028/1931.), hogy fontosabb teendőkkel felruházott iparos­segéd, főleg azon az alapon, hogy tevékenysé­gének súlypontja a fizikai munkán nyugszik. Ezen ítélet már teljes szabatossággal határoz­za meg az ipari vállalat tisztviselőjének fogal­mát. „Ipari vállalat tisztviselője az az alkal­mazott, aki ipari vállalatnál, vagy gyárszerü üzemben kereskedelmi, vagy műszaki termé­szetű szellemi tevékenységet és pedig az üze­met vezető, irányító, vagy ellenőrző szellemi tevékenységet fejt ki és pedig akként, hogy működésének legnagyobb része az ilyen ter­mészetű vezető, irányító és ellenőrző műszaki szellemi munkára essék. A pilótának azonban főtevékenysége a repülőgép fizikai vezetése, kormányzása, a motor üzemben tartása, vagyis a gépnek tényleges technikai manuális kezelése s ezzel a személy- és áruforgalomnak levegőn át, előre meghatározott útvonalakon s időben, a részletes utasítások alapján s azoknak megfelelő lebonyolítása." Az 1910/1920. M. F. sz. rendelet analógia útján való alkalmazhatóságának kérdésével foglalkozik a P. II. 7879/1930. sz. ítélet, meg­állapítván: „Az 1910/1920. M. F. sz. rendelet csupán kereskedősegédeknek, ipari és keres­kedelmi vállalatok tisztviselőinek szolgálati viszonyáról intézkedik, és másra joghasonló­ság címén sem alkalmazható." Kimondotta a Kúria (P. II. 4792/1931.), hogy: „A szolgálati viszony lehetőségét nem zárja ki az, hogy a munkavállalók díjazásukat nem a munkaadótól kapják, hanem alkalma­zásukkal mód nyujtátik arra, hogy díjukat a kiszolgált közönségtől kapják." Az „életfogytig" tartó alkalmazás magya­rázata tekintetében foglalt állást a P. II. 6803/1929. sz. ítélet, kimondván: „Ha a mun­kaadó az alkalmazottnak általában, de külö­nösen, ha bizonyos kikötött teljesítmények ellenében egész életére szóló állást biztosít: ezáltal nem határozatlan időre szóló, hanem állandó jellegű alkalmazás, vagyis az alkal­mazott munkaképes élettartamában meghatá­rozott tartamú szolgálati szerződés létesül, amelyet a munkaadó még szabályszerű fel­mondással is csak az alkalmazott terhére eső fontos okból bonthat fel." A megelőző évben ezt már enunciálta a Kúria a következőképpen: „örökös állás ki­kötése fogalmilag nincs kizárva és azt jelenti, hogy nem határozatlan időre szóló, bármikor felmondható, hanem állandó jellegű és rend­szerint a munkaképesség tartamáig terjedő alkalmazás biztosíttatik, amely csak az alkal­mazott terhére eső fontos okból bontható fel." Figyelemre méltó a Kúriának az „erkölcsi igéret" tekintetében elfoglalt álláspontja is. Az ítélet hangsúlya azon van, hogy az ilyen „erkölcsileg" tett Ígéreteket nem lehet jogi jelentőség nélküli kijelentéseknek tekinteni. Lássuk az ítéletet: „A munkaadónak „erköl­csileg" tett ígérete, amely arra kötelezi, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom