Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 3. szám - Kriminalisztika és büntető igazságszolgáltatás. 1. [r.]

Természetesen ezekből a körülményekből ténybeli adatokra következtethetünk. 9. Sokszor a helyszínén maradt és a bűntettes által ott felejtett vagy elhagyott fegyverekből is következtetéseket vonhatunk le. Bármennyire is veszedelmes, de primitív módon összetákolt ölési szerszámokból, patkós, szöges botokból, ólomvégű szíjakból primitívebb környezetből kikerült bűntevőkre, — ú. n. boxerek vagy hasonló ütésre •alkalmas és a kézre illesztendő gyűrűk használatából pedig már jóval veszedelmesebb és a bűncselekmény elkövetésére sokkal jobban felkészült bűntevőkre fogunk következtetni. Saját készítésű pisztolyokból, különösen, ha azok csöve az átlagosnál valamivel hosszabb, viszont arra következtethetünk, hogy ezek vadorzóktól erednek, akik azért használnak ilyen nagyságú és méretű fegyvereket, hogy azokat ruháik alatt jól el tudják rejteni. Bosnyák késekből, más hasonló ölésre különösen alkalmas késekből, amelyek talán még a védekezést is megkönnyítő, a markolat és a penge közt levő keresztrészekkel is el vannak látva, arra következtethetünk, hogy ezek a fegyverek nemzetiségi vidéki (bosnyák, szerb, török stb.) eredetűek. 10. Északamerikai bűnügyi statisztikák, valamint az életbiztosító társaságok statisztikái is megállapították, hogy az első világháborút követő időkben sokkal több alkalommal követtek el lőfegyverrel az ember élete és testi épség elleni szándékos bűncselekményt, mint az első világháborút megelőző években. Ennek a jelenségnek okai nyilvánvalók; egyrészt a lőfegyverek kezelésének ismerete a háború során nagyban terjedt, másrészt még a leszerelés1, után is rendkívül sok lőfegyver maradt a leszereltek kezén; a második világháborút követőleg ez a jelenség valószínűleg hatványozottan fog mutatkozni (sokkal veszedelmesebb ismétlő, automatikus fegyverek!). Ez a kriminogen tény, valamint a lőfegyvervizsgálat technikájának nagyarányú fejlődése is egyaránt azt eredményezték, hogy a büntető bíróságok előtti eljárásban gyakran merül fel az a kérdés, hogy valamely, a sértett testében talált, onnan eltávolított lövedék, golyó -stb., vagy a helyszínén talált patronhüvely a gyanúsított lőfegyveréből ered-e, onnan lőtték-e ki, illetve abban használták-e a patront? A lőfegyverek csövének vizsgálata során könnyen megállapítható, hogy a fegyverek csöveinek belsejében, esetleg a huzalok közt, hol található valami rendellenesség, a cső falának belsejében olyan sértett rész, amely nyomot hagy a lövedéken; a lövedékeken is gyakran találhatók és láthatók olyan nyomok, mélyedések stb., amelyek a fegyverek csövétől erednek. A szakértő vizsgálata ilyenkor arra irányul, hogy a kérdéses fegyverből próbaképpen kilőtt lövedéket is megvizsgálja, vájjon az hasonló eltéréseket, oldalának felszínén hasonló bevéséseket, nyomokat mutat-e fel? Ezután a lefoglalt lövedéket és próbalövésből eredő lövedéket is széltében, keresztben három részre elvágva, — a lefoglalt lövedék középső darabját beillesztik a próbalövedék alsó és felső része közé és azokat pontosan összeillesztve megvizsgálják, hogy vájjon a lövedékeken található, a cső huzalától eredő mélyedések vagy más sérülések összeillenek-e, a próbalövésből eredő lövedék felső és aJsó 44