Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 3. szám - Kriminalisztika és büntető igazságszolgáltatás. 1. [r.]

a helyzetnek e téren is. A bírónak, ügyésznek, védőnek csak azt kell tudnia, hogy milyen irányban tudja adott esetben hasznosítani & kriminalisztikának a különféle természettudományok stb. segítségével tett megállapításait, valamint kutató és vizsgálati módszereit. Amint már most a törvényszéki orvos vagy bírósági pszichiáter az, aki a bíró felkérésére lefolytatja az illető vizsgálatot és a bíró ezt csak kezdeményezi, hasonlóan kell eljárnia a bírónak a különféle kriminalisztikai módszerek igénybevétele tekintetében is; feltéve, hogy a rendőrhatóságok ezt az előkészítő eljárás során még nem tették meg. Erre azonban csak az esetben lesz képes, ha az illető vizsgálati módszerek lényegét, a segítségükkel felderíthető problémák körét ismeri, hogy azután ennek a vizsgálatnak a lefolytatását elrendelhesse. A modern bíró ítéletének meghozatala .során nemcsak saját tapasztalataira, hanem a tudománynak objektív megállapításaira is figyelemmel van, amennyiben azokat eljárása során értékesíteni tudja; a kriminalisztika ebben a vonatkozásban van a büntető bírónak segítségére. Míg a tanuk és a vádlottnak vallomása inkább tények felsorakoztatására szorítkozik, addig a szakértők, de különösképpen a kriminalisztika körében szóhoz jutó, többnyire egészen különleges szakismeretekkel rendelkező szakemberek (így vegyész, a mikroszkópiával foglalkozó szakember, fegyverszakértő stb.) a tényekből levonandó következtetéseknél vannak a bírák segítségére8). A bíró és szakértő közti viszonyról értekezett napjainkban Bleuler M.9) zürichi pszichiáter a Schweizerische Kriminalistische Gesellschaft által 1943 november 7. napján Solothurnban tartott vándorülésen; Bleuler joggal sok hátrányt lát abban is, hogy a jogász és orvos nélkülözi az egységes terminológiát. Míg az illető vizsgálati módszert lefolytató szakember a megfelelő természettudományi vagy más szakismeretek felett rendelkezvén és megfelelő gyakorlattal is bírván, számára az illető vizsgálati eljárásnak a lefolytatása nem fog nehézségbe ütközni, addig a hivatásos bíró ezeket az ismereteket általában nélkülözheti, ilyen vizsgálati módszerek lefolytatására sémiképpen sem hivatott. Mint jeleztük, feladata csak az, hogy tudja, mikor alkalmazandók az illető vizsgálati eljárások és hogy azok milyen irányban kecsegtetnek esetleg eredménnyel; ezek lefolytatása már a speciális szakismeretekkel rendelkező szakembernek: orvosnak, vegyésznek és más természettudományokkal foglalkozó egyéneknek, rendőrségi szakembernek feladata, akik az ilyen minden elméleti és gyakorlati részletre kiterjedő ismeretekre csak sok éves egyetemi és gyakorlati tanulmányok alapján tudnak szert tenni. A szakbírónak ilyen ismeretekre nincs szüksége, de sok évi jogi elméleti és gyakorlati tanulmányaira való tekintettel nem is áll módjában ilyen ismeretekre szert tenni. Minden irányú kimerítő kriminalisztikai ismeretekre szert tenni egy ember számára lehetetlen. Gondol8) Találóan mutat reá ezekre a szempontokra Schneickert: Kriminaltaktik, 5. kiadás, Berlin, 1940, különösen 184. és 285. old. 9) Lásd: Neue Zürcher Zeitung 1943 november 30-iki, Médecine et Hygiene (Genf) -1943 november 15-i lappéldányát és Praxis (Beme) 1943. évi 52. számát. 37