Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 3. szám - Kriminalisztika és büntető igazságszolgáltatás. 1. [r.]

mel láthatólag nem tudják a bonyolultabb bűnügyi esetekben egymástól elkülöníteni a bizonyítás szempontjából fontos és tisztázható kérdéseket a kisebb jelentőségű körülményektől. Gross mondja, hogy gyakran még íotárgyalásokon is látott ilyen eseteket; viszont utal arra, hogy a kriminalisztikailag jól kiképzett bíráknál ilyen lehetőségek teljesen ki vanak zárva. A kriminalisztikának azonban nem egyedüli célja a gyakorlati embereket a felmerülő nehézségeken átsegíteni. Ha, például az orvostudományban újabb gyógyszereket vagy gyógymódszereket kutattak fel, akkor a további feladat az, hogy ezeknek gyakorlati használhatóságát előkészítsék és biztosítsák. A kriminalisztika is hasonló utakon jár; például sok fáradsággal felkutatták és egybegyűjtötték azokat a házak falain, a kerítéseken és fákon és más erre alkalmas tárgyakon a bűntettesek által készített jeleket, rajzokat, ábrákat (Gaunerzinken), amelyekkel egymást tájékoztatják, hogy az illető épületben van-e harapós kutya vagy fegyverrel rendelkező férfi stb. Ezeknek az ismereteknek a megállapításán túlmenőleg még ezeknek a megállapításoknak aj szakemberekkel való közlésére is szükség van, mert hiszen csak így tudják azokat adott alkalommal értékesíteni; ha kiderül például a gyanúsítottról, hogy ilyen módon jutott tudomására olyan ismereteknek, amelyek révén a bűncselekmény elkövetése megkönnyítetett, úgy senki sem fogja benne a rossz környezet és társak által a bűn útjára csábított kezdő bűnelkövetőt látni, hanem tisztában van az állami és társadalmi renddel szemben való veszélyességének a fokával. Számtalan hasonló példát lehetne idézni, ahol a kriminalisztikai ismeretek fogják az illető bírót vagy közvádlót arra képesíteni, hogy eredményesebb munkát végezhessen. De nagy tévedés lenne azt hinni, hogy éppen csak a bírónak, ügyésznek lehetnek segítségére az ilyen ismeretek; alább utalni fogunk például a vércsoportvizsgálatoknak bűnügyi szempontokból való jelentőségére e tárgyban. Természetszerűen legtöbb kriminalisztikai ismeretre van szüksége elsősorban a nyomozást, a vizsgálatot teljesítő hatóságoknak, így főként a rendőrség és a csendőrség tagjainak. Újabb és újabb vizsgálati módszereknek a felderítésével, kidolgozásával és tökéletesítésével a kriminalisztikának jelentősége mindig nő. Amennyire főként a főbenjáró bűncselekmények elkövetőinek veszélyessége, támadó eszközeiknek állandó tökéletesítése folytán (nagyobb átütő képességű lőfegyverek, bombák stb.) mindig nő, hasonlóan tökéletesítenünk kell állandóan a bűnözés ellen használandó védekezést is, amire a kriminalisztika bő alkalmat és módot nyújt. Utalunk arra is, hogy a kriminalisztikai ismeretek terjesztése tekintetében, kétféle megoldásra volna szükség. A bíró, ügyész és védő számára sokkal kisebbméretű ismeretek is elegendők lennének e téren. Senki sem fog arra gondolni, hogy a természettudományok különféle ágából merített minuciózus szakismereteket, vagy ilyen körbe vágó tudományos kutatások lefolytatására való felkészültséget kellene tőlük megkívánni. Amint már most is például a törvényszéki orvos tanácsadója és segítőtársa a büntető bírónak, de tudományos megállapításait maga eszközli, hasonlóképpen kell alakulnia, 36