Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 3. szám - Kriminalisztika és büntető igazságszolgáltatás. 1. [r.]

2. Már többször utaltunk arra5), hogy a büntetőjogi segédtudományok tanítása hazánkban ma nem mondható kielégítőnek. Külföldön a büntetőjogi segéd- és melléktudományoknak, az e tárgykörbe tartozó ismereteknek terjesztésére mind nagyobb súlyt helyeznek; .az egyetemeken a törekvés legtöbb helyütt az, hogy büntetőjogi intézeteket állítsanak fel és hogy a büntetőigazságszolgáltatás jövő munkásai minél gazdagabb ismeretekkel felvértezve induljanak el nehéz útjukra, a kriminalitás elleni küzdelemre. A büntetőjogi segédtudományok tanítására nálunk is sokkal nagyobb gondot kellene fordítani. Gross a kriminalisztikát a büntetőjog reáliáiról szóló tannak mondja6), vagyis a kriminalisztikában összefoglalandónak tartja azokat a kutatásokat, .amelyek segítségével akarjuk tisztázni, hogyan követték el a bűncselekményt, milyen motívum hatott, mi volt a bűntettesnek célkitűzése, végül hogy milyen bizonyítási eszközök segítségével lehet mindezeket tisztázni és megállapítani. A kriminalisztika munkája akkor veszi kezdetét, ha az anyagi büntetőjog felfogása szerint bűncselekmény látszik fennforogni; a kriminalisztika feladata ilyenkor az, hogy segédkezet nyújtson a büntetendő cselekmények tényálladékának megállapításánál. A kriminalisztika tehát segítőtársa, fontos segédtudománya a büntetőjognak. Abban a pillanatban kezdi meg munkáját, amikor a lábnyomokat szemügyre vették, a helyszínről vázrajzokat készítettek stb.; de tudománnyá csak akkor fejlődött és emelkedett, amikor ezeket .a kutatásokat és megállapításokat összefoglalták és tudományos rendszerré fejlesztették. Gross" természetszerűen sokat foglalkozott az általa rendszerbe öntött büntetőjogi segédtudomány, a kriminailsztika jelentőségével. A kriminalisztikának a büntetőjogban és büntetőigazságszolgáltatásban való r.agy fontosságát szépen foglalta össze akkor, amidőn megállapítja, hogy7) minden büntető pernek kiindulási pontja a tényállás, ennek kiderítéséhez és megállapításához a vizsgálóbírónak és közvádló kir. ügyésznek nem jogi természetű ismeretekre is szüksége van. Ezek nélkül nem tudják a célnak megfelelően kihallgatni a terheltet, a tanukat és szakértőket. Ezeket az ismereteket nem adja meg nekik sem az anyagi büntetőjog, sem pedig a büntető eljárásjog. Viszont sok visszaeső, megrögzött bűntevőnek e téren nagy gyakorlata, számtalan fortéllyal és fogással védekezik. Velük szemben nem hagyhatjuk felkészületlenül az igazságügy munkásait; mert az ilyen felkészültség nélkül gyámoltalannak tűnne fel munkásságuk, az igazság felderítését célzó fáradozásuk. Ugyanez .a látszat: merül fel, ha szakértőkhöz kideríthetetlen körülményekre vonatkozólag tesznek fel kérdéseket vagy szem5) Például: Büntetőjogtudomány és büntetőjogi segédtudományok, Miskolc, 1933, különösen 9. s köv. old., Strafrechtiswissenscnaft und \Hilfs\vissenschaften, Monatsschrift íür Kriminalpsychologie und Strafrechtsreform, 24. (1933.) évf., 625. s köv. old., — A szemléltető oktatás a büntetőjogban, Miskolc, 1943, 5. s köv. old. e) Lásd: Gross: Handbuch für TJntersuchungsfrichter, 3. kiad., 1896, Előszól 7) Gross: Gesammelte Kriminalistische Aufsátze, I. kötet, Leipzig, 1902, 89. 3 köv. old. 35