Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 2. szám - Kötelesrész az árhullámzások korában

vagyonukat örökbefogadott lányukra és ennek férjére ruházták át. Az örökbefogadó apa 1940-ben, az anya 1941-ben elhalt, s egyéb ivadékaik nem maradtak. Szakértői becslés szerint a természetben megmaradt összvagyon értéke 1937-ben 6.900 P, 1940-ben 8.200 P, 1941ben 9.400 P, 1942-ben 14.200 P és 1943-ban, a II. fokú ítélet hozatala előtt 21.800 P értéket képviselt. A vagyonnak pénzben kifejezett értéke tehát 1942-ben a kétszeresére, 1943-ban pedig több mint a háromszorosára emelkedett. A kir. törvényszék a budapesti tábla már idézett joggyakorlata szerint azt állapította meg, hogy a szülők eltartásának az ingatlan jövedelmeiből nem fedezett része, az átvállalt adósság, a temetés és gyógyítási költségek, vagyis az összes számbavehető passzívák hányad részét teszik az összvagyonnak, mint aktíváknak. Minthogy a pénz értéke csökkenő, az ingatlanok értéke pedig rohamosan emelkedő irányzatot mutatott s minthogy a passzívák nagy része csakis az örökhagyók elhalálozásakori értékelés szerint lettek szembeállítva. Ilyen számítás mellett az apai vagyon (az egész vagyon fele) 2/3 részben, az anyai vagyon pedig 3/4 részben bizonyult ajándékozásnak. A leány gyermek ezen ajándékoknak a feléi kapta s így ő nem volt felelős a kötelesrészért, mert jogszabály, hogy „aki maga is kötelesrészre jogosult, testvérének a kö'telesrészért csak annyiban felelős, amennyiben törvényes örökrészét meghaladó juttatásban részesült volna". (Mtj. 2042. §.) így tehát egyedül az örökbefogadó szülők veje felelős a kötelesrészért. Ezen alapvető előkérdések megoldása után a kötelesrész az alábbi értékelési megfontolások szerint azért lett pénzben kiszabva, mert a felperes nem kért természetbeni kielégítést és mert a Kúria a mulí világháború árhullámzásainak idején is mindig pénzben szabta meg a kötelesrészt. Ha az aktívákból a passzívákat 1937-es értékelés szerint vontuk volna le, az apa vagyonból 2000 P lett volna a kötelesrész kiszámítási alapja és 500 P a fiú kötelesrésze, az anyai vagyonból pedig 1972 P, illetve 490 P. Minthogy az összhagyaték egy házas belsőségből és 6 magyar hold földből álott s ezek összértéke 1943-ban '21.800 P értéket képviselt, a kötelesrész a kötelesrész vezérgondolatának megcsúfolásaként a a tiszta érték 1/4-e helyett annak 1/18-át kapta volna meg. Termeszeiben számítva ez annyit jelent, hogy a szép, 5000 P értékű házas belsőségből semmit sem kapott volna, a 6 magyar hold földből pedig 990 pengőt, mely összegért egy fél magyar hold földet sem lehetett venni 1943-ban. Az örökhagyó halálakori (1940. és 1941-es) értékelés szerint az apai kötelesrész 700 P, az anyai kötelesrész pedig 1100 P lett volna, amely kötelesrészek összesen alig haladják meg 1 magyar hold föld közönséges forgalmi értékét. A törvényszék ily kirivó igazságtalanságot meg nem ítélhetett s épen azért a megfelelő ingatlanrész helyettesítőjeként azoknak az ítélethozatal előtt megállapított 4143.75 pengőt ítélte meg a két szülő atán köíelesrészként. Nagyobb összeg megítélésére mód nem volt, 24