Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 2. szám - Kötelesrész az árhullámzások korában

mert a lelkiismeretes szakértő a mai viharos és „hisztérikus" áremelkedést a maga egészében nem merte reális közönséges forgalmi értékként elfogadni. Ilyen pontatlan becslés esetén nem lehet előrelátni, vájjon a tényleges kielégítéskor, hogy fog aránylani a megítélt összeg a természetben meglévő vagyonhoz. Az árhullámzások korában a marasztalt alperes sincs jogbiztonságban mert lehet, hogy az 1943 végén meghozott ítéletet csak 1944 végén, vagy még később hajtják végre, amikor már létrejöhet a világbéke, melynek nyomán a földárak lezuhannak, amiként 1927 után lezuhantak. Ekkor a fizetésre kötelezett fog érdeksérelmet szenvedni, avagy kényszerítve lesz a kötelesrész leszállítása végett egy új, problematikus pert indítani. Már pedig az ítéletek visszatartása és a kötelesrész új, meg új megállapítása semmi esetre sem ideális módjai az igazságszolgáltatásnak. III. A mai gazdasági válság, melyben az ingatlanok régi értékük 4—5-szörösére emelkedtek, mindenesetre megtanított arra, hogy a kötelesrész kiszabására vonatkozó értékelési idő és a kötelesrész kötelező pénzbeli kielégítése értéktelen kisegítő szabályok, melyek feleit eljárt az idő. Kisebb-nagyobb árhullámzások ugyanis a békeévekben is gyakoriak, s így e szabályokkal mindenesetre csak rosszul és kevésbbé rosszul lehet a kötelesrészt megszabni. Lehetetlen, hogy a kötelesrésznek két oly kisegítő mellékszabálya legyen, mely egyenesen megnehezíti, nagy válságok idején pedig lehetetlenné teszi azon erkölcsileg is helyeselt főszabály érvényesülését, hogy a kötelesrész kiszámítási alapjából a kötelesrészre jogosullat törvényes örökrészének a fele feltétlenül és pontosan megilleti. A Kúria hivatása oly joggyakorlat megindítása, mely ezt a főszabályt semmi esetre sem téveszti szem elől, a bíró kezét a kötelesrész kielégítésének módja tekintetében semilyen irányban meg nem köti, sőt egyenesen megköveteli, hogy ahol más mód a kötelesrész igazságos megállapítására nincs, ott a kötelesrész a meglévő vagyon hányadában természetben ítélendő meg. A Mtj. 2040. §-ának 1. bekezdése után pedig a következő szabály 'enne beiktatandó: „A bíróság a kötelesrésznek természetben kiadását bármely érdekelt fél kérelmére akkor is elrendelheti, ha a kötelesrész aggálytalanul máskép meg nem határozható, vagy az összes körülmények mérlegelése után ezt a kielégítési módot tartja legcélszerűbbnek." Sohasem a kielégítés dogmatikus módja ugyanis a fő szempont, hanem a kötelesrész igazságos kiadása. Nem a kiszabás módján, hanem az igazságos kielégítésen van a hangsúly. Amikor pénzben még megközelítően sem lehet a kötelesrészt oly pontosan és aggálytalanul kiadni, mint természetben, akkor mindig természetben kell azt kiadni. A repülőgépek korában a magánjog is leveti a nehézkes útforgalmi mellékes szabályokat és egyenesen tör az anyagi igazság felé! Az éltékelési időpont és a kiadás módja csak mellékutak, a főútnak minden kitérés nélkül egyenesen a kötelesrész vezérlő gondolatát kell követnie.