Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 1. szám

A lelkészi becsületszék és a Spruchkollegiutn az evangélikus egyházjog íükrében Az 1934—37-ik budapesti országos zsinat új intézménnyel gyarapította a magyarországi evang. egyházat. Ez az új intézmény a lelkészi becsületszók, mely az evang egyházak törvénykezéséről szóló VIII. törvénycikk utolsó szakaszában (183. §.) kapott törvényes alapot. A lelkészi becsületszék, vagy valami hasonló jellegű intézmény felállításának gondolata már jóval a zsinat összehívása előtt foglalkoztatta az evangélikus lelkészi köröket. A tiszai evang. egyházkerületnek 1929. évi szept. 11-én tartott közgyűlésén dr. Dómján Elek mint előadó még nem tartotta eléggé előkészítettnek egy ilyen intézmény szervezését és kívánatosnak mondotta a Németországban felállított Spruchkollegium-nak SL tanulmányozását, ami hasznos útbaigazításul szolgálhatna egy ilyen intézménynek nálunk való esetleges szervezésénél. A gondolat nem aludt el, hanem újból felvetődött az 1935. április 10-én Békéscsabán tartott országos lelkészkonferencián, mikor Kemény Lajos esperes formális indítványt tett a lelkészi becsületszék felállítása érdekében. Indítványozó abból a nemes elgondolásból indult ki, hogy „a kari becsületnek, szellemnek és hivatásnak ápolása, erősítése, fenntartása és védelmezése céljából kari becsületszék szervezendő, hogy fegyelmi eljárás megindítása nélkül az a lelkész, aki a szigorú erkölcs rendelkezéseit félretéve, az egyház alaptételeiben szabadabb életfelfogást nyilvánít, intés, vagy tanács útján a lelkészi hivatás méltó megtartására szoríttassék. Lehetnek továbbá olyan esetek is, mikor a lelkész magatartása fegyelmi eljárás megindítására még nem alkalmas, de a kari becsület és szellem szempontjából mégis károsnak mutatkozik és a lelkész felfogása, lelkivilága nem alkalmas építő munkára. A hívekkel való lelki kapcsolata sem mozdítja elő Krisztus evangéliumának megvalósítását. A lelkészi elhivatottságot ez a megalkotandó szerv, magasabb szempontból bírálná felül, azonban iurisdictiot mégsem gyakorolhatna". Kemény Lajos indítványát 1934. ápr. 10-én „A Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesülete" (Mele) elfogadta és elrendelte, hogy az a zsinati albizottság útján a zsinat elé terjesztessék. A lelkészi becsületszék gondolatának felvetése egyházi körökben élénk érdeklődést keltett és csakhamar Benczúr Vilmos dr. külön kis cikkben foglalkozott e kérdéssel. Szükségesnek tartotta a lelkészi be-