Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 1. szám

csiiletszék megvalósítását, mivel az E. A. fegyelmi intézkedéseit (324. §.) nem látta elég hatékonyaknak a világháború utáni időkben felburjánzó veszedelmes áramlatok megfékezésére és elfojtására. A változott viszonyoknak megfelelően új fegyelmi eszközök alkalmazását sürgette, mert lehetetlennek tartja, hogy a lelkész viselkedését és magatartását ne lehessen megrendszabályozni, ha erre szükség van, azért, mivel a hatályban levő rendelkezések szerint a lelkészi ethikával össze nem egyeztethető magatartás nem minősíthető fegyelmi vétségnek és megfelelő szigorral nem büntethető1). A felvetett kérdéshez Benczúrén kívül, — aki a lelkészi becsületszék szervezésének gondolalát alapjában helyeselte, — más hozzászólás egyelőre nem történt. Az 1939. máj. 11-én tartott zsinati egyeztetési albizottsági ülésen a lelkészi becsületszék kérdését a Mele megbízásából újból Kemény Lajos tette szóvá, de a gondolat nem talált visszhangra és így nem is került be a zsinat elé terjesztendő törvénykezési rész anyagába. A Mele azonban a lelkészi becsületszék szervezéséről külön indítványt terjesztett a zsinat plénuma elé és így a törvénykezési rész tárgyalásánál foglalkoznia kellett vele Vladár Gábor dr.-nak, aki a törvénykezésről szóló VIII. tc.-nek szerzője és egyúttal előadója is volt. Vladár Gábor dr. a törvénykezésről szóló általános vita során nem azonosí.otta magát a javaslattal, amely szerinte a törvénykezésről szóló törvénycikk egész egységét megbontaná és különben sem tartja megengedhetőnek a becsületszék intézményének megszervezését már azért sem, mert annak hatásköre legtöbbször összeesnék a fegyelmi bíráskodással és ez az intézmény az állandó hatásköri összeütközéseknek magját rejtené magában. Rendi bíráskodást sem lehet statuálni, mert a lelkészi kar tagjainak fegyelmi ügyei egyébként is a világiakból és lelkészekből álló rendes vegyes bíróság elé tartoznak2). A lelkészi becsületszék intézményét az általános vita során keményen támadták az előadón kívül még dr. Rásó Lajos, dr. Mohácsy Lajos, dr. Pesthy Pál és D. Szeberényi Zsigmond, akik valamennyien arra mutattak rá, hogy olyan esetekben, mikor a lelkész viselkedése és magánélete olyan defektusokat mutat, melyek a lelkészi kar tekintélyét aláásnák és a tisztességgel össze nem egyeztethetők, de rendes fegyelmi eljárás mégsem volna ellenük indítható, — az esperesek és püspökök figyelmeztessék a lelkészt a megfelelő életmód betartására. Dr. Rásó Lajos egyetemes főügyész nyomatékosan rámutatott arra, hogy a lelkész kifogásolható magatartása és az E. A. VIII. tc. 35. §.-ában felsorolt egyházi vétségek valamelyike alá tartozik és így a lelkészi becsületszék nem pótol hiányt, mert a püspök ugyancsak kezdeményezheti az eljárást a megtévedt lelkésszel szemben. Pestrry Pál dr. azért sem tartja megengedhetőnek a lelkészi becsületszék felállítását, mert ez rendi bíráskodáshoz vezetne, azonban szerinte a !) Lelkészi becsületszék c. írt Benczúr Vilmos dr. („drbv" jelzéssel) érdekes cikket. (Evangélikus Élet, 1935. évf. 12. sz. 2—3. L) 2) Lásd 1936. évben harmadik ülésszak 13-ik ülésének jegyzőkönyvét és naplóját. 3936. dec. 7. (Az egyetemes evang. egyház levéltárában Bpesten.) 2