Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 1. szám

egyházi jogosítvány adott esetekben két, vagy több személy között, akik az egyházon belül akár természetes, akár jogi személynek minősülhetnek, vitássá válhat. Vannak viszont olyan tételes jogszabályaink, amelyek e vita eldöntését szabályozzák s végül van az egyházon belül olyan hatósági szerv, amely e kérdésessé vált jog elbírálására a fennálló jogszabályok értelmében hivatott. Minthogy tehát a fentiekből kitünőleg az látszik megállapíthatónak, hogy a per összes ismérvei az egyház keretein belül feltalálhatók, ennélfogva kétségtelen, hogy egyházi per van s egyházi perről beszélhetünk. Az egyházi per jogi fogalmának meghatározása végett legcélszerűbbnek mutatkozik, ha egyenként vizsgálat tárgyává tesszük az egyházi per tárgyát, célját, alanyait és azt a formát, amelyben jelentkezik1). Az egyházi per tárgya kétségkívül annak a kérdésnek eldöntése, hogy egy fennálló egyházi jogosítvány sérelmet szenvedett-e, volt-e olyan ellenértékű cselekvés, amely az egyházi jogrendszer által meghatározott és biztosított jogot kétségbevonta, azzal szembehelyezkedett és általában olyan magatartást tanúsított, amely e jog sérelmét idézte elő? E kérdésfeltevésből elsősorban is az tűnik ki, hogy az egyházi per tárgya egy múltban végbement s tulajdonképpen magát a pert időrendi sorrendben megelőzött sérelmes ténykedés. Az egyházi per — mint minden más természetű per általában — a mult tények és események felderítésére irányul s ennek folytán az egész egyházi bíráskodás múltban végbement cselekvések jelenbeni rekonstruálása s e müvelet eredményeként a jogrend, jelesül: az egyházi jogrend fenntartása2). Az egyházi per célja az ellenértékű és ellenirányú cselekvések által megsértett, vagy veszélyeztetett egyházi jogosítványt érvényesíteni, ezt a jogot érvényre juttatni, vagy másrészről: ez ellen a sértő és támadó cselekvés ellen védelmet nyújtani. Az egyház által megállapított és az egyház keretein belül minden egyháztagra kötelező jogosítványok egyrészt az emberi véges természet, másrészt pedig az életviszonyok alakulása folytán gyakran jutnak abba a helyzetbe, hogy érvényesülést és védelmet igényeljenek. Ez az érvényesülés és védelem, ha csak nem akar önhatalmú lenni 1) Protestáns egyházjogi irodalmunkban az egyházi per fogalmának meghatározása nem ismeretes. Egyedül az egyházi törvénykezés fogalmi definíciója áll rendelkezésünkre, bár ez is egészen kezdetleges módon. „Egyházi törvénylátás vagy bíráskodás — hangzik ez a prdmitiv meghatározás — az egyházi törvények azon alkalmazása, mely az egyházi autonómia kijelölte téren munkálkodó személyek véghezvitt tetteit megítéli s azok törvényszerű következéseit a tettesekre kiszabja.". — Székács József: Igénytelen vélemények a két evangéliumi egyház ügyeinek igazgatását tárgyazó miniszteri törvényjavaslat felett. 13. 1. 2) ,.Az igazságszolgáltatás lényege objektíve az. hogy valamely konkrét jogviszony fenn-, vagy fenn nem forgását megállapítsa, illetve, hogy konkrét jogvitákat eldöntsön és a jogrendet fenntartsa." — Dr. Mikler Károly: Széljegyzetek a zsinati munkálatokhoz. Evangélikus Élet V. évf. 1937. 1. szám 2. 1. 13