Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

szabású monumentális építkezésekbe foghatolt. A jómódú polgárok sáncárokkal, várfalakkal és bástyatornyokkal hatalmas erődítményekké építették ki kulcsos városaikat, így pl. Lőcse 13, majd 16 bástyatornya védte annak lakosságát46). A még ma is fennmaradt lőcsei m várfalak hatalmas méretei alapján következtethetünk azoknak tekintélyes építési költségeire is. E kulcsos városoknak kellett továbbá a hadifelszerelésről s a tüzifegyverek beszerzéséről is saját költségükön gondoskodniok. Mindezekre a védelmi kiadásokra elsősorban az árumegállító jogból származó jövedelem szolgált fedezetül. A nagy, monumentális építkezés is akkor indult meg e városokban, mikor az árumegállítói jogból fakadó jövedelem nagyban hozzájárult a város polgárai teherbíró képességének fokozásához. Késmárkon ekkor épült a város főterén a jellegzetes városháza, a hatalmas Szent Kereszt templom, melynek értékes szárnyas oltárai, stallumsorai és imaszéke — utóbbi jelenleg a Thököly kápolnában van — és a híres harangtorony, csak a meggazdagodott polgárok áldozatkészsége révén voltak megszerezhetők47). Lőcsén az árumegállítói jog elnyerése óta az alkotások korszaka köszöntött be. A híres városháza árkádfolyosói, renaissanceízlésben tartott ajtókerete és a tanácsterem tagolt famennyezete ekkor készült48). A legnagyobb reánkmaradt középkori templomaink egyike, a Szt. Jakab templom hirdeti az utókornak a lőcsei polgárok gazdag- ságát és áldozatkészségét. E csarnoktemplom főhajójának belső hossza közel 50 m., szélessége 22 m., magassága 19 m.49). A templom a benne felhalmozott műkincsek révén valósággal múzeum-számba megy; közel 20, értékesnél értékesebb szárnyasoltára van s ezeket részint a város közönsége, részin egyes gazdag lőcsei polgárok állítottak fel vallásos buzgóságból. Külön látványosság a Szt. Jakab oltár, a templom főoltára, mely 18 m. magas és így Európa régi szárnyasoltárai sorában nagyságát tekintve is az elsők között áll50). Művészi szempontból is remekmű és Lőcsei Pálnak, aki Krakkóban Veit Stoss tanítványa és jobbkeze volt, egyik legnagyszerűbb alkotása. Lőcsei Pál látván, hogy szülővárosában mily nagyszabású művészi munkálkodásra nyilik tér, visszatért Lőcsére, hol kőfaragó míí*6) Demkó El: Lőcse története. Lőcse, 1897. 165 1. •47) Lásd „Késmárk sz. Mr. város műemlékei." Eperjes, 1908. c. munkámat. 4«) V. ö. Demkó Kálmán: Lőcse története. Lőcse, 1897. 196 és köv. 1., továbbá Divald Komiéi: Szepes vármegyei művészeti emlékei. Bpest, 1905. I. 64 67 1. 49) Demkó i. m. 207 és köv. 1. és Divald K. i. m. u. o. 23 és köv. 1. 50) A Szent Jakab templom szárnyasoltárait és a főoltárt behatóan tárgyalja Divald L m. II. 68—79 1. és Demkó i. m. 242 éö köv. 1. Lásd még a „A szepesi saasz nép" c. munkám 127—133 1. (Nemzetiségi ismertető könyvtár. Szerk. Dr. Szabó Oreszt. Budapest, 1913, n. kötet.) 140