Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

helyt és iskolát nyitott. A Szt. Jakab templomban a főolláron kívül még négy értékes szárnyasoltár az ő müve51). A Szt. Jakab templom szárnyasoliárai közül kitűnik a Vír. dolo* rum olíár, melyet a vagyonos lőcsei polgárok a XVI. sz. elején Budán vásároltak meg és mely Mátyás király és Beatrix királyné címerével ékes. A Vir dolorum oltár szobrainak, képeinek és a szekrény architekturás díszítésének művészi szépség tekintetében nincsen párjuk a Felvidéken. Életnagyságú szobrai egyéni felfogással készültek és Má«ria, Krisztus és János evangélista a legnemesebb renaissance ízlésről tanúskodnak52). A székesfőváros félmillió koronával óhajtotta megvásárolni a várostól ezt az oltárt az első világháború előtt, hogy vele a Mátyás koronázó-templomot díszítse, minthogy valószínűleg egykor is a budai koronázó templomnak egyik legértékesebb kincse lehetett, de Lőcse városa nem vált meg ettől a pótolhatatlan műemléktől. Ugyancsak az árumegállítói jog következtében mutatkozó anyagi felvirágzás idején vásárolták a meggazdagodott lőcsei polgárok a sólyomvadászatot ábrázoló gobelint, mely Mátyás király híres palotájából kerülhetett II. Lajos uralma alatt, Budán vásárra53). A gobelin Lőcsén a Vir dolorum oltár térítőjéül szolgált, majd az első világháború előtti időben csere révén a kassai Rákóczi múzeumba került, ahol jelenleg is van. A Szt. Jakab templomot értékes falfestményekkel is díszítették; így különös értéket jelent az északi falon a Szt. Dorottya legendájának 20 képe, melyek életének és vértanúságáank főbb mozzanatait ábrázolják. E képek némi rokonságot mutatnak a Képes Krónika miniatűré-festményeivel. Ezenfelül van még két képciklus a templomban: a hét bűn és az irgalmasság cselekedetei. E kompozíciókban is élénk előadóképesség nyilatkozik meg54). A jómódú lőcsei polgárok a templom belső berendezéséről is gondoskodtak és szebbnél szebb széksorokat, stallumokat, imaszékeket és különösen sok emléktáblát, epitáfiumot helyeztek el a templomban55). Az ezüstsodronyos és zománcos díszítésű aranykelyhek, ciboriumok, ostyatartók, urmutatóknak nem egy muzeális értékű darabja került jómódú polgárok ajándéka gyanánt a lőcsei kath. és utóbb a XVI. sz.-tól az evang. egyházak birtokába56). Az árumegállító jognak nevezetes gazdasági és kultúrális kihatása volt a késmárki és különösen a lőcsei polgárok életszínvonalának emelésére is. sí) u. o. i. h. 52) U. o. és lásd még Bal Jeromos: A lőcsei XV. századbeli gobelin, és Mátyás király oltára. (Közi. Szepes Várra, múltjából, 1911. évf. 69_87 1.) 53) TJ. o. i. h. s^) Lásd Divald'i. m. II. 25—28 1. Demkó i. m. 214—15 1. és v. o. A szepesi szász nép i. m. 131 L 55) Az epitafiuimokat egyenikénit ismerteti Divald i. m. Hl. 49 53 L 56) V. ö. Divald i. m. III. 77—81 1. — A késmárki ötvösök munkáit ismertettem .Késmárk sz. kir. város műemlékei." c. munkámban 70 72 li. 14t