Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A balesetbiztosítási jog fogalma

ítéletének indokolásából az erre a kérdésre vonatkozó 'részeiket. „Az alperes gépkocsivezetője jármüvét az úttest szabályszerű baloldalán vezette és vele szemközt ugyanezen oldalon közeledett kerékpáron a baleset folytán elhalt személy. Amikor a gépkocsivezető az elhalt közeledését észrevette, szabáyszorü jelzést adott, majd, mikor az elhalt továbbra is a szabálytalan útvonalon folytatta az útját, a gépkocsival az úttest (közepére kitért, az elhalt azonban a gépkocsi előtt közvetlenül közelről hirtelen megváltoztatta az útirányt s az összeütközés üymódon következett be. Ebből a tényállásból Helyesen vonta, le a fellebbezési bíróság azt a következtetést, hogy a baleset bekövetkezte körül az elhaltat hiba terheli, mert az úttest szabálytalan oldalán közlekedett és mert váratlanul, a gépkocsivezető kitérésének figyelmen kívül hagyásával megváltoztatta az útirányát. A gépkocsivezetőnek azt az eljáráslát, hogy amikor az elhalt útját jelzés ellenére a szabálytalan oldalon folytatta a gépkocsit az úttest közepére vezette, az adott körülmények között a baleset megelőzését célzó helyes intézkedésnek kell tekinteni. Ezen az alapon tehát terhére hibát annál kevésbé lehet megállapítani, mert azzal nem számolhatott, hogy az elhalt azután, hogy a figyelmeztető jelzés után is megtartotta korábbi útirányát,, a haladási irányát hirtelenül meg fogja változtatni és közvetlenül a gépkocsi előtt fog az úttest túlsó oldalára átvágná. Ezekre való tekintettel a gépkocsivezető nem volt köteles a veszély elkerülése végett a jármüvének megállítására, sőt arra sem, hogy annak sebességéti csökkentse. Minthogy ezek szerint a gépkocsivezető magatartása hibátlan s ekként magatartására valósága esetén sem gyakorolt befolyást az a körülmény, hogy a baleset előtt szeszes italokat fogyasztott ... A kifejtettekből következik, hogy az elhalt fent kiemelt hibáját kizárólagosnak kell tekinteni, miért is nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az alpereseket kártérítési kötelezettség nem terheli." Ugyancsak a véletlen fogalmában szereplő elháríthatatlan cselekmény tisztázására közlöm a m. kir. Kúria I. 106/1940. számú ítéletének vonatkozó részeit. Eszerint: „helyes az alperesnek az az álláspontja, hogy azt a kérdést, vájjon a harmadik személynek a balesetet okozó cselekménye a veszélyes üzem fenntartójára, illetőleg ennek meg bízottjára nézve elháríthatatlan cselekmény volt-e vagy sem, az eset összes körülményeinek figyelembevételével kell elbírálni s ha a balesetet okozó cselekményt abban a helyzetben, amely a cselekmény elkövetésének pillanatában fennállott, a veszélyes üzem fenntartójának, illetőleg az ő megbízottjának nem volt módjában megakadályozni és annak károsító következményeit sem volt módjukban elhárítani, akkor a harmadlik személynek ezt a cselekményét az 1874. évi XVHI. t. c. 1. $iának alkalmazása szempontjából elháríthatatlan cselekménynek kell tekinteni. Ezt a szabályt! azonban a kir. .Kúria gyakorlata szerint nem lehet alkalmazni akkor, ha a körülményekből az állapítható meg, hogy a veszélyes üzem fenntartója, vagy annak megbízottja a kérdéses cselekmény elkövetését előre láthatta, vagy azzal legalább is mint lehetőséggel a köteles gondosság kifejtése mellett számolnia kellett és hogy ebben az esetben azt meg is akadályozhatta volna, ha már a harmadik személy cselekményének elkövetése előtt véghezvitte volna az annak megakadályozására alkalmas és szükséges cselekményeket." A biztosításjogi balesetnek rögtönös és közvetlen behatásnak kell lennie. A rögtönös behatás természetesen nem „egy merev határokkal lezárt időegység", mint azt a „pillanatszerű" és „rögtlönös" szavak elemzésénél nagyon találóan fejti lri dr. Edvi illés István, hanem „az főfolyam relatív kicsinységét éraékeltetö idő" értendő. (Dr. Edvi ülés István: Elmélkedések a balesetbiztosítás köréből, a „baleset" bizüosításjogi 126