Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A balesetbiztosítási jog fogalma

azt a biztosító társaságok által kibocsátott általános biztosítási feltételekben, illetőleg kötvényfeltételekben, továbbá a bírósági gyakorlatban kell keresnünk. A bírósági gyakorlatnak tanulmányozása magában nem visz közelebb a baleset jogi meghatározásához, Hiszen egyetlen olyan döntvény, vagy ítélet nincsen, mely definíciót adna, hanem csak oiyan, amely a biztosító társaság által közzétett általános feltételek értelmezésóhoz visz közelebb. Ezt a megállapításunkat támasztja alá többek között a m. kir. Kúria P. VII. 5600/1941. számú ítéletének indoklása, amely szerint: „a biztosító azonban csak azoknak a baleseteknek következményeként jelentkező halál, illetve sérülések esetében tartozik kártérítést fizetni, amelyekért a szerződés szerint a kockázatot vállalta". A biztosítás jogi baleset tehát nem azonos az általánosan balesetnek elismert eseménnyel. E biztosítás jogi balesetiek meghatározása minden körülmények között a biztosító társaságok által kibocsátott általános feltételekben keresendő. A biztosítás jogi baleset-fogalom meghatározása egyik biztosító társaságunk általános feltételei szerint a következő: „A bizosítás arra az esetre vonatkozik, midőn a biztosított baleset által oly testi sérülést szenved, mely minden kétségen felül álló közvetlen és kizárólagos folyományként rögtön, vagy egy éven belül halálát, állandó rokkantságát vagy múlékony munkaképtelenségét okozza. Báleset alatt ezen biztosítás értelmében értendő valamely külső mechanikai erőnek véletlen, a biztosított akaratától független, rögtönös és közvetlen beliatása, mely a test megsérülését eredményezi." (E meghatározás a Nemzetközi Baleset- és Kárbiztosító Társaság balesetbiztosítási feltételei között található s a Biztosító Magánvállalatok M. Kir. Állami Felügyelőhatósága 1931 június 3-án kelt 12.353/1931. számú rendeletével jóváhagyatott.) A baleset okozója tehát külső, mechanikai erő, tehát fizikai erőszak. A mechanikai erő megnyilatkozhatík önállóan, pl. valakinek fejére esik egy tégla, de megnyilatkozr hátik egyéb kísérőerökkel közösen is, pl. természettől szédülékeny ember a villamos hirtelen zökkenése következtében kiesik a kocsiból. Nem vitás, hogy ez utóbbi esetben a baleset nem egyedül külső mechanikai erő behatása következtében állott elő, tehát nem tartozik a biztosításjogi baleset fogalmába. E külső mechanikai erő fogalmából biztosításjogílag az általános feltételek eredetileg is kizárnak többeket, pl. „báxminiö lelki állapotban megkísérelt, vagy végrehajtott öngyikosság, túlerőltetés, megfagyás, napszúrás stb. Ellenben fedezve vannak a biztosítás által, tehát külső mechanikai erőkül elismertetnek: hirtelen kiömlő gázok, gőzök, amennyiben fulladást okoznak, s a villámcsapás. Érdekes a m. kir. Kúria 1695/1935. számú ítélete, mely szerint egy evés közben a bélcsatoirnába került halszálka következtében beállott bélátfúródás is külső mechanikai erő által bekövetkezett, tehát biztosítás jogi hatást maga után vonó baleset. A baleset jelen meghatározás szerint véletlen esemény. A véletlen váratlan és elháríthatatlan, mint a m. kir. Kúria 825/1904. számú ítélete szabatosan meghatározza, •Ó véletlen: „előre nem látott és így rendes gondosság mellett el sem hárítható váratlan behatás". A baleset definíciójában szereplő véletlenből folyik a meghatározás következő kitétele: „a biztosított akaratlátói független", vagyis a balesetet a biztosított sem elkerülni, sem megakadályozni nem tudja. A balesetből folyó harmadik személy ellen irányuló esetleges kártérítési keresetnél különösen mérlegelendő a véletlen fogalmi meghatározásában a rendes gondosság szerepe. Bár ez inkább a szavatossági biztosítás problémája, azért a balesetbiztosításnál is fennállhat, pl. a biztosító társaság visszkereseti jogának megállapításánál, azért e kérdés tüzetesebb megvilágítására ismertetem a m. kir. Kúria P. I. 6169/1939. számú 125