Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 8. szám - A querela inofficiosi testamenti történeti kialakulásáról

tozások a dolog természeténél fogva alapjaiban változtatták meg az egész római örökösödési jogot. A jogfejlődésnek ebben a forrongó korszakában, az örökjogi rend említett fundamentális átalakulási folyamata alatt képződött, alakult ki az örökjogi rend két lényeges intézménye: a querela inofficiosi testamenti és a vele szorosan összefüggő köteles-rész intézménye. Köztudomású az, hogy a császárság elején Róma társadalma nagy erkölcsi süllyedést mutat. A léha és pazarló életmód hihetetlen méreteket öltött, ehhez pedig oly sok pénzre volt szükség, amit a legfárasztóbb munkával sem lehetett előteremteni. Az elharapódzott fényűzés és munkanélküli jövedelmek keresése megmételyezte a társadalmat és ennek kártékony hatása a gazdasági életben, illetve végelemzésben a jogrendszeren is kimutatható. Munka nélküli, kényelmes vagyonszerzésre törekedtek az emberek. Ennek a kényelmes meggazdagodásnak, a könnyű vagyonszerzés vágyának nagyon kedvezett a római örökösödési jog liberalizmusa, amely az egyén szabadságának az elvéből kiindulva, a korlátlan végrendelkezési szabadság elvi álláspontjára helyezkedett2). Az egyén korlátlan végrendelkezési szabadsága oda vezetett, hogy egy munka nélkül élő, léha társadalmi réteget termelt ki. amely a meggazdagodást örökséghajhászat útján vélte elérni. Hízelgő hibertinusok, könynyelmü és ledér nők, vagyonilag tönkrement kétes existentiák, gazdag emberek barátságát keresték, hogy magukat azok szeretetébe belopva, örököseikké legyenek3). A végrendeleti jo>gban, a fejlődés további folvamán, beállott az a változás, hogy az eredetileg egyedüli közvégrendelkezési forma helyett, az írásbeli magánvégrendeleti alak meghonosodott, amely körülmény megint csak kedvezett az örökséghajhászás undorító társadalmi betegségének. Az írásbeli végrendelet ugyanis lehetővé tette azt, hogy a testator akarata, életében titokban maradhasson és ennek folytán az örökhagyó életében megrövidítésre ítélt rokonok, mit sem tudtak arról, hogy milyen anyagi merényletet tervez ellcr.ük végrendeletében azon rokonuk, akinek a rokonsági kapcsolat alapján, éppen reájuk kellene hagyni vagyonát4). Ismeretes, hogy a praetori jogfejlődés, éppen a végrendeleti szabadság okozta visszaélések kiküszöbölése érdekében, behozta az alaki szükségörökjog intézményét. A sui-k a végrendeletben, vagy kinevezendők, vagy kitagadandók, de viszont, ha az örökhagyó ezen alaki kötelességének eleget tett, in merito, szabadon végrendelkezhetett. Ez a merőben formális jellegű szabály, amely bizonyos fokig megkötötte a végrendelkezőt, eleinte erős erkölcsi féket jelentett az örökhagyói önkényeskedéssel szemben. A formális védelem eleinte hatékony eszköznek bizonyult, azonban lassanként gyengült abban a mértékben, amilyen mértékben az írásbeli végrendelet használata Rómában tért hódított. Míg a szóbeli végrendelet ünnepélyes formája igen alkalmasnak bizonyult arra, hogy az örökhagyó esetleges hírtelen haragja lecsillapodjék és ne vezessen egy ilyen hírtelen harag kitagadáshoz, addig az alak2) Lásd Unzner: i. m. í. lapját. 3) Lásd Unzner: o. eit. 1. és köv. lapokat. 4) J. C. Bluntschli: Entwickelung der Erbfolge gegen den letzten Willen nach römischem Recht, mit besonderer Rücksicht auf die Nov. 115. Bonn, 1829. 10—60. lapokat. 114