Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

Valóban, egyházunk történelmi múltja, üldöztetése, elnyomatása, egyenesen az élni akaró evangélikusság egyik alkatelemévé, egyháztagságának egyik jellemzőjévé tette az áldozatkészséget, amely szegénynél és gazdagnál egyaránt jelentkezett. Ennek köszönheti az ősi eperjesi Kollégium is léitrejöttét, fejlődését, az áldozatkészség, amely adományokban és tekintélyes alapítványokban nyert kifejezést, volt az éltetője e főiskolának. A Kollégium alapítványai tették leheltővé számos szegénysorsú ifjú felneveltetését, alapítványok tartolttak fenn tanszékeket s az a jótékonyság, amely a Kollégiumból alapítványok segélyei formájában útnak indított sok szegény ifjúft, újabb alapítványok formájában hullt vissza a Kollégium újabb diákrétegeire az első világháború előtt. Sőt a mai údők nehézségei között is támadt ennek visszhangja, így pl. Kralovánszky László 1932-ben tett 4000.— pengős alapítványa formájában3). A reformáció kezdete óta tett ezek az evangélikus alapítványok hatásukban évszázadokra terjedő nemzeti kulturális fejlődést is szolgáltak, a külföldi egyetemeken az oda tanulni siető magyar díjak részére tett hazai s részben külföldi eredetű alapítványi ösztöndíjak formájában. Ezek az alapítványok tették nagy részben lehetővé azt,hogy az egész müveit világra kiterjedt mozgalmak hazánkba is eljutottak4). II. Amint az elmondottakból látható, az alapítványnak, mint az egyházi áldozatkészség egyik megnyilvánulásának elsőrendű fontosságú egyházii, de ezen túmenően nemzeti jelentősége is van, kétségtelenül szükséges tehát, hogy az illetékes egyházi szerv részéről megfelelő jogi szabályozást is nyerjen. Mielőltt azonban e szabályozás ismertetését megkezdenénk, magának az alapítványnak a fogalmát is érintenünk kell. Az alapítványt jogrendünk jogi személynek ismeri- A jogi személy mibenléte ma is nyitott kérdés még, amelyre számos elméleteit ismerünk. Ezek közül a legmegfelelőbbnek tarthatjuk azt a meghatározást, amely az érdekelmélelten alapszik. E szerint az egyének magánérdekén kívül lehetnek és vannak olyan érdekek is, amelyek az emberek kisebb-nagyobb csoportjának, tehát a közületnek, a közösségnek az érdekei. Ezek az érdekek különállnak az egyes emberek érdekétől s önállóan is méltók arra, hogy a jogrend elismerésben részesítse őket. Tekintettel azokra a közösségi célokra, amelyeket ezek az elkülönült közösségi érdekek képviselnek, az elismerésen túl a jogrend védelemben is részesíti őket az által, hogy jogalanyisággal s mint jogalanyokalt jogképességgel ruházza fel. A mai közösségi szemléletnek megfelelően tehát úgy határozhatjuk meg a jogi személyt, hogy értjük alatta azokat a szervezeiteket, illetve vagyonokat, amelyeket a tárgyi jog a bennük rejlő közösségi célra tekintettel jogalanyisággal ruház fel s ekként — legalább is vagyoni jogok és kötelességek tekintetében — önálló személyiséggé válnak. Ezek a jogi személyek lehetnek személyegyesülések: egyesületek és meghatározott közösségi éra) Lásd, idevonatkozólag: A tiszai evang. egyházkerület miskolci jogakadómiájának Almanachja az 1941—42. tanévre, Miskolc, 1942. 40—42. 1, ahol az alapítványi oklevél is eredetben közöltetett. *) Az 1894. évi egyetemes közgyűlés megbizásából állította össze és az egyházegyetem adta ki nyomtatásban: Dr. Zsilinszky Mihály: Tájékoztató a külföldi egyetemeken magyarhoni protestáns ifjak számára tett alapítványi ösztöndíjakról c. munkáját (Bpest, 1897. IV. 124. 1.), amely alapos adatgyűjtés után az ösztöndíj alapítványokról ezóló okmánytárral együtt teszi közzé a külföldi egyetemeken magyar protestáns ifjak számára létesített ösztöndíjakat. 146