Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az új német alkotmány egyes alapelveiről

pít ásunk. Azonban, ha a német irodalmat e kérdésben kissé közelebbről: vizsgáljuk meg, akkor a fenti megállapítás szükséges volta csak kidomborodik. A német irodalomban ugyanis az utolsó időszak demokratikus alkotmányfejlődés következtében, amely a német alkotmányjogászok számára is irányt és iskolát jelentett, a nemzetiszocializmus hatalomrajutása után is, annak ellenére, hogy ez a mozgalom a parlamentáris demokrácia rendszerével szemben állott, szükségesnek látták egyes körök, hogy a demokrácia alapelveivel igazolják a totális állam berendezését is. A kísérlet bizonyos fokig talán groteszk eredményhez is vezetett. Fejtegetéseik iránymenete a következőkben vázolható: A nemzetiszocializmus szerintük a nemzet akaratából nyerte el az államhatalmat. Államát is a népakaratnak megfelelően rendezte be. A vezetők és a vezetettek közötti összhangot, az aktiv loyalitás valóságát népszavazások igazolják. A nép tehát nem tárgya, hanem alanya az uralomnak. A demokrácia lényegét is azonban abban ismerik fel, hogy az népuralom. Ezen gondolatmenet szerint tehát a nemzetiszocializmus is demokrácia, a nép uralma. Legfeljebb a nép uralmának egy új formája, új demokrácia, amelyben szerintük a nép valódi érdekei még jobban is érvényre jutnak, mint a parlamentáris demokráciában, tehát valódi demokrácia. Ilyen értelemben nevezik az új német államot népállamnak (Volksstaat) is. Nyilvánvaló azonban, hogy a fenti gondolatmenet erőltetett és csupán egy értelemben helytálló. A népi elem érvényesülését ugyanis, ennek lehetővétételét az új német alkotmány is szorgalmazta. Az új német államban tehát a nép nem tárgya az uralomnak s ilyen értelemben az új német alkotmány nem is abszolutisztikus.Sőt a nép és a vezetés összhangja, olyan kérdése a német államnak, amely azt sorsdöntőén érinti, hiszen az új német államkép lényegében változik meg, ha a nép és a vezetők összhangja meg szűnnék. Ez a tény ugyanis a despotizmus lejtőjére vinné a német államot. Az új német állam tehát jelen formájában feltétlenül népállam (Volksstaat), azonban szerintünk mégsem demokrácia. A demokrácia fogalmát ugyanis nem meríti ki az a kritérium, hogy az államvezetésnek a nép akarata szerint kell történne. A modern demokrácia fogalomnak ez a kritériuma inkább csak velejárója. A demokrácia fogalmának azonban egyéb lényeges ismertetőjegyei is vannak. S ezek főleg abban foglalhatók össze, hogy a kormányzók és kormányzottak azonossága mellett a szuverén nép uralkodik a demokráciában, azegyenlőségi gondolat alapján, a többségi elv segítségével. A nemzetiszocialista államban azonban nem beszélhetünk a vezetők és a vezetettek azonosságáról. A vezető erőt képviselő vezér (Führer), személyileg is, de funkciója lényegében is, akaratilag is, különböző a vezetettek (Gefolgschaft) személyétől és ezen személyek akaratától. A nemzetiszocializmus nép fogalma ugyanis, — amint arra már utaltunk, — a liberális államnép és állam-nemzet fogalmával nem azonos s új fogalmazású népakarata sem egj.mlő a „volonté generale"-val. A nép akaratát szerintük, amely népfogalom tehát a történelem, a táj, a közös kultúra és a vér elemeiből képződik, a vezér képviseli, a vezér jelenti és egyben a vezér értelmezi is. A vezéri állam népszavazásai is tehát nem a többségi elv szavazási tényei, hanem akkla80