Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Szabatossági hiányosságok közigazgatási újabb törvényeinkben

leg több valóságos egyedi életviszony, — míg a jogtudomány művelésénél eszmei életviszonyok hozatnak a szabálytartalmakkal a kifejtett célból viszonylatba. A jogpolitikus működése tehát szükségképen tapasztalati tényeken alapul s azokkal .elválaszthatatlanul és közvetlen kapcsolatos, — amivel szemben a jogász működése az adott normák és az eszmei tényállások spekulatív világába zárkózik. A vidéki törvényhatóságokra vonatkozó 1929:XXX. tc. (2. §.) s a székesfővárosra vonatkozó 1930:XVIII. tc. (11. §.) egyértelmüleg kimondják, hogy jogok és kötelességek tekintetében a törvényhatósági bizottság valamennyi tagja egyenlő s hogy egyazon törvényhatósági bizottságnak mindenki csaik egyféle jogcímen lehet tagja. Ez a két kifejezés — miután mindjárt kapcsolatosan ettől eltérő kivételes rendelkezésekre semmiféle utalás nincs — a kivétel nélkül érvényesülő szabáty érzetét kelti, holott vannak a törvényben rendelkezések, melyek ezt az általános szabályt többszörösen áttörik. A konkrét esetben tehát a bevezetőben idézett törvényhelyeik elolvasása után mint kétségtelen általános joghelyzet állapítható meg, hogy jogok és kötelességek tekintetében a törvényhatósági bizottság tagjai között különbség valóban nincs s hogy egyazon törvényhatósági bizottságnak mindenki valóban csak egyféle jogcímen lehet tagja s az ezzel ellentétes rendelkezések olvasásánál az ellentétességet bizonyos megütközéssel ismerjük fel. I. A bizottsági tagok jogai tekintetében az 1929:XXX. tc. 5., 21., 23., 27. és 36., az 1930:XVIII. tc. 23., 27. és 99., s az 1934:XII. tc. 5. §-ai tartalmaznak a törvényhatósági bizottság hivatalból és szakszerűség címén tagjaira nézve olyan korlátozó rendelkezéseket, melyek mellett nem áll meg a tétel, hogy jogok tekintetében a törvényhatósági bizottság tagjai között nincs különbség, mert azt a törvényhatósági bizottsági tagot, aki nem választható a kijelölőbizottságba, aki nem választható örökös taggá, aki nem választható az összeférhetetlenségi bizottságba, aki nem kezdeményezheti rendkívüli közgyűlés egybehivását, aki nem választható a szakbizottságok tagjává, aki a garanciális panasz elhatározásánál szavazatával részt nem vehet, — azzal a bizottsági taggal, kivel szemben ezek a korlátozások fenn nem állanak, nem lehet jogok tekintetében egyenlőnek tekinteni, még akkor sem, ha ezek a rendelkezések a célszerűség szempontjaiból indokoltak is. Miután pedig ezek a korlátozások a vidéki törvényhatóságoknál és a székesfővárosnál a hivatalból tagokkal, a vidéki törvényhatóságoknál pedig a szakbizottságokba való beválasztás kivételével a szakszerűség képviselőivel szemben is érvényesülnek, — a jogi helyzet a törvény kijelentésével szemben az, hogy a törvényhatósági bizottságoknak ezen (kategóriájú tagjai jogok tekintetében a többi bizottsági tagakkal nem egyenlők s a törvényszerkesztönek ezt az általános szabályul kívánt tétellel kapcsolatban kifejezésre is kellett volna juttatnia és nem pedig a jogi helyzetekkel ellentétes, azokkal megcáfolt elvi kijelentést eszközölnie. A helyes törvényszövegezés tehát az 1929.XXX. tc. 2. §. 2. bek. helyett ez volna: Jogok és kötelességek tekintetében a törvényhatósági bizottság tagjai között — amennyiben a jelen vagy (későbbi törvény a törvényhatósági bizottság bizonyos csoportjaira eltérő rendelkezést nem tesz — különbség nincs. 66