Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 4. szám - A Szent Korona Ügyésze. Az általános közérdekképviselő kérdéséhez

Báhrig12) nyúlik vissza, az ilyen bírói beavatkozás gyakorlati nehézségeit iL­letőleg pedig elég talán éppen a német állambíráskodási gondolat teljes fel­adására13), Amerikában pedig a Roosevett-i gazdaságpolitika kapcsán a Sup­reme Court existentiális válságára utalnunk14). Ezek a gyakorlati példák azon­ban csak azt mutatják — és éppen azért is hívtuk fel őket, — hogy a jog­védelem intézménye elé meredő problémák sokszor esetleg meghaladják a rendes, bírói eljárás-módok és eszközök hatékonyságát. Nem hisszük azonban, hogy egyes eljárásformák a bíráskodás és jogvédelem kizárólagos tartalmát jelentenék, annyival is kevésbbé, mert kétségtelen történeti tény, hogy az új feladatok elé állított bíráskodás egyszerűen átvette azokat a formákat, amelyek kétségtelenül más feladatok megoldására alakultak ki (az idő sze­rint később (keletkezett közigazgatási és alkotmányjogi bíráskodás sokszor igen kevés változtatással átvette a korábban kialakult polgári és büntető bí­ráskodás alakiságait). De a most felvetett probléma szempontjából talán még egy lépéssel tovább mehetünk: ahogyan a bíráskodás keretei is je­lentékenyen tágultak utóbb a kiorábbi korokhoz képest, nem volna-e indo­kolt figyelmeit fordítani olyan jogvédelmi intézményékire, amelyek nem a szó mindennapi értelmében vett bíráskodásiak? * Merk — az alkotmányvédelem alapvető monográfiájának szerzője — tesz igen érdekes megállapításokat az alkotmányvédelem eszközeiről és megjele­nési formáiról. Szerinte különböztetnünk kell bírói és felügyeleti alkotmány­védelem között; az utóbbi fogalmi szükségesség, az előbbi csak lehetőség, mert bírói alkotmányvédelem nélkül képzelhető állami élet — a bírói alkot­mányvédelem csak a legújabb idők felismerése és terméke volt —, felügye­leti védelem nélkül azonban lehetetlen, mert azt jelentené, hogy az állam­nak nincs (felügyeleti úton) lehetősége arra, hogy ellenőrizze, vájjon betart­ják-e az államigazgatási hierarchia — horizontális és vertikális — rétege­ződéseiben a központi vezetés rendelkezéseit (ami pedig a megbízott és meg­bízó viszonyának szinte természetszerű alkateleme). Ez a felügyeleti alkot­mányvédelem lehet megelőző és megtorló jellegű: az előbbi jellegzetes alakja az, amidőn a felügyelt közeg vagy hatóság ténye csak a felügyelő fórum bi­zonyos értelmű közreműködésével válik teljes hatályúvá; a megtorlási jel­legűnek igen sok formája van, kezdve az egyszerű figyelmeztetéstől az állás­ból való elbocsátás eszközéig. A felügyeleti védelem további fontos jelleg­zetességének mondja még Merk, hogy mindig és mindenkor önmagától lép fel, míg a bírói alkotmányvédelem — ha egyáltalában létezik — legtöbbször csak felhívásra érvényesül15). Merk-nek a közérdekűség rangsorában a legmagasabb fokot elfoglaló alkotmányvédelemre vonatkozó e fejtegetései két vonatkozásban minden 12) Báhr, O.: Der Rechtsstaat. Cassel und Göttingen 1864. 50. 13) Goltner: Bíráskodás a nemzetiszocialista Németországban. 56. ") Haensel, Paul: Die Wirtschaftspolitik der Vereinigten Staatem von Amerika. — Az Északamerikai Egyesült Államok gazdaságpolitikája. Jog, 1937. IV. 252—253. 15) Merk, Wilhelm: Verfassungsschutz. Stuttgart, 1935. 34. és kk. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom