Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 10. szám - Az állameszmék hatása a büntetőjogra

büntetendő egyének mennyire értékelik azokat a javalkat, amelyeket a büntetés ér; ezért látjuk gyakran, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályok tagjaival szemben (kisebb a büncetések visszatartó ereyle, mert hiszen ők kevesebbet veszítenek a büntetések alkalmazása és végrehajtása által. A büntetésnek eme általános céljaival szemben azonban különleges célja is lehet a büntetőjogi repressziónak, például a sokszorosan visszaeső, megrögzött bűntettesekkel szemben vagy pedig a korlátozott beszámításu képességű egyének, esetében, akikkel szemben a büntetési célokat a ma biztonsági intézkedések címen ismeretes rendszabályok segítségével valósítjuk meg és őket megbüntetés helyett ártalmatlanná tenni törekedünlk. Már most a büntetőjog célkitűzéseit a különféle állameszmék szempontjából szemlélve,12) az individualizmus szemszögéből inkább azt fogják nézni, hogy a bűncselekmény mennyire az egyén, viszont az univerzalizmus szemszögéből pedig hogy mennyire volt a közösség kárára. Az individualizmus állameszméjét hirdető közösségben e közben pontosan számot adnak a büntetőtörvények kodifikálásával arról, hogy egyáltalában melyek azok a cselékhiények, amelyekmeík elkövetéséti büntetés alá kell vonni, már csak azért, hogy az egyén tisztában legyen azzal is, mit tehet büntetlenül és mely cselekményhez fűződik büntetés; a büntetőtörvények tehát! egyben bizonyos cselekvési szabadságot is biztosítanak; folyománya ezen jogi elrendezésnek azután a „nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege" elvnelk a leszegezése, amint ezt az individualizmust diadalra juttató francia 1789 aug. 26-iki büntetőtörvénykönyvben láthatjuk. Ezzel szemben az univerzalizmus eszmevilágán felépülő jogközösség a bűncselekményben a közösség érdekeit sértő magatartást lát és elsősorban és, mint láttuk, főképpen azt keresi, hogy az egyén cselekménye mennyiben veszélyezteti vag}' sérti a közös érdekeket, tehát kutatja a cselekmények társadalmi veszélyességét. Az univerzalizmus alapján álló büntetőtörvénykönyvek azért állapítják meg az egyes cselekmények büntethetőségét, hogy ez által számot adjanak arról, hogy milyen cselekményeket tartanak a közületre nézve károsaknak és következésképpen büntetőjogilag inegítorlaindóknak. Ezért is a bűncselekményeknek kivétel nélkül való megbüntetésére, a bűncselekményeiknek kivétel nélkül való büntetőjogi üldözésére, az ú. n. hivatalból eljárás elvének hiány nélkül való érvényesülésére sokkal nagyobb súlyt helyeznek. Az etatizmus címen összefoglalt törekvések rendikívül hatásosan fognak érvényesülni. Az e tekintetben mutatkozó szélsőségesebb felfogások attól sem riadnalk vissza, hogy szükség esetén analógia alkalmazása útján vagy egyébként is büntetés alá vonjanak olyan cselekményeket, amelyek bár eddig büntetés alá vonva nem voltak, mégis a közösség kárára vannak; tehát a bírónak a cselekmények értékelésére tágabb tere nyílik. A vezéreszmék és elméleti elgondolás szerint ugyan ekként alakulna a helyzet, gyakorlatilag az azonban többnyire másképpen alakul. Az állameszméknek a büntetőjioghatalom gyakorlása közben való következetes megvalósítása ugyanis sok akadályba ütközhetik és így a büntetőjogilag megvédendő ja12) Az e tárgyban felmerülő problémákat nagy alapossággal tárgyalja: Flandrack, Fritz, Die Auswirkungen einer individualistischen und universalístischen Staatsauffassung auf die Gestaltung des Strafrechts, Wien, 1934. 148