Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 10. szám - Az állameszmék hatása a büntetőjogra

lósító szovjetállamban pedig az osztálykülönbség elvi elvetése ellenére ismeretlen az állampolgári jogegyenlőség; politikai jogokkal csaíki a dolgozó proletár bírhat. A szocializmus valamennyi iránya közül az utóbbi, a kommunizmust megvalósító bolsevizmus áll aránylag legközelebb8) a marxizmushoz, amely főképen Marx Károly (1818—1883) elgondolása, ai tudományos szocializmusnak legelterjedtebb elmélete, amely nagy részben a történeti materializmuson épül fel. Az egyén és közület egymáshoz való viszonya és az erre vonatkozó elgondolások a történeti fejlődés során még számtalan változatban valósultak meg és mutattak fel9) felette változatos' formákat. Ezen elgondolások legjellegzetesebb megvalósulásait képezik, természetesen az univerzalisztikus állameszmék elfogadása alapján, a fasizmus és a nemzeti szocializmus. A fasizmus volt a jelen korban az első tekintélyuralmi rendszer: szemlélete anti-individualisztilkus; törekvése, hogy teljesen áthassa a társadalmi élet egészét; progremmját;, gazdasági téren is magának, kellett kiépíteni; ez magyarázza a kísérletezéseket és azt is, hogy programmja a különböző eszmekörökből a legértékesebb gondolatokat véve tevődik össze, amelyeket a gyakorlati élet kovácsolt azután egybe; kiküszöböli az osztályharcol,, a munkaadóik és munkások közti küzdelmet, azokat állami ellenőrzés mellett egységbe szervezi ez irányban a szocializmus elgondolásaiból is merít, bár azt elutasítjaigyekszik eszméit a nacionalizmusba beolvasztani, amelynek propagálásában mint általában minden szervező munkában a korporaliv rendszer jut döntő szerephez.10) A nemzeti szocializmus is, hasonlóan, nacionalizmus és szocializmus; elszántan küzd az individualizmusnak a közösséget felforgató szabadsága ellen és a közösségi eszmét mindenek felett értékelendőnek tartja, a közösség ellen tevékenykedők ellen könyörtelen harcot hirdet. Arra, hoigy ezek az eszmék az egymás ellen folytatott harcban rendszerint nem érvényesülhetnek huzamosabb időn keresztül szélsőségesen és végletekig, ismételten történt utalás/'3) 2. A büntetőjoghatalom gyakorlásának legfőbb feladatát részünkről abban latijuk, bog)' az igazság eszméjét valósítsa meg s hogy a jogi és társadalmi rend megóvassék. A büntetőjog1 ezen feladatainak megoldása végett kényszerülünk büntetések alkalmazására is, amelyek intenzivitása függ attól is, hogy a meg8) Lásd e tárgyban: Moór Gyula, A bolsevizmus elméleti alapjai, Budapest, 1921, különösen 20. old.. A bolsevizmus tárgyában lásd még: Mautner, Wilhelm, Der Bolsehewismus, Berlin, 1922. 9) A történelmi fejlődésre, stb-re vonatkozólag lásd: Diehl, Kari, Der Einzelne und die Gemeinschaft, Jena, 1940. — Dietzel, Heinrich, Individuab'smus, Handwörterbuch der Staatswissenschaften, 4. kiad., 5. köt. Jena, 1923, 409. old. — Spann, Othmar, Soziologie, Handwörterbuch der Staatswissenschaften, 4. kiad., 7. köt1., Jena, 1926, 656. old. 10) Lásd e tárgyban: Mussolini, Benito, A fascismus doktrínája, Firenze. 1935, Ikülönösen 13. is köv. old. ") Erre utal: Finkey, Ferenc, Jelszavak harca a büntetőtörvénykönyvek revíziója körül, Budapest, 1937, 4—5. old. A jogfilozófiának e harcban való szerepére és kiegyenlítő hatására utal pedig: Moór, Gyula, A jogrendszer tagozódásának problémája, Budapest 1937, 43. old. 147