Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 10. szám - Az állameszmék hatása a büntetőjogra

Az államfelfogások) és eszmék tekintetében az individualizmus keretében a liberalizmus, az univerzalizmus körében pedig az etatizmus jelszavával találkozunk. Mint antiindividualista elgondolás pedig a kollektivizmus emelendő fel, amely elgondolásnak és társadalmi elrendezésnek megjelenési formáiként4) a szocializmus és a kommunizmus, tudományos elgondolásaként pedig a marxizmus jelentkezik; ezelk az elgondolások tehát kizárnak minden az egyénen keresztül való szemlétetet. Az individualizmusnak legféktelenebb, teljes következetességgel és kíméletlenséggel keresztülvitt alakja pedig az anarchizmus, amely minden, főleg az állam részéről, az egyénre ható kényszerrel helyeződik szembe.5) A liberalizmus, s minden valószínűség szerint az egyén szabadabb kibontakozása, tehát az individualizmus nagyobb fokban való érvényesülése és megvalósítása csak demokratikus alkotmányforma keretében képzelhető el: egyébként azonban az alkotmány- és kormányformák nem gyakorolnak döntő befolyást, mert hiszen úgy köztársaság, mint királyság is alkar az univerzalizmus, akár az individualizmus államformáján épülhet fel és mert köztársaság is autoritárius, királyság pedig demokratikus állammá minősülhet. Röviden uLalni akarnánk még arra, hogy liberalizmus alatt a 19. század állam eszméjét és gazdaságpolitikai tanát értjük, amely politikai és gazdasági szabadságot és az állami beavatkozástól1 mentes társadalmi és gazdasági eletet, gazdasági téren a szabad erőkifejtést' és versenyt fogadja el. Ezzel szemben az etatizmus az államnak minden jelzett téren való messzemenő beavatkozását tartja helyesnek és fogadja el. A (kollektivizmus alatt pedig azt a társadalmi és gazdasági rendszert értjük, amelyben a termelési tényezők nincsenek magán-, hanem köztulajdonban és az egyéni vállalkozás helyére a közösségi termelés lép; bár rendszerileg az univerzalista állameszmén épülő elrendezések közé sorolandó, gyakorlatilag a társadalmi rendszernek ilyen megoldása sokszor távol áll az univerzalistikus elgondolás ideális megvalósításától. Szocializmus alatt azokat az egymástól eltérő politikai és gazdasági törekvéseket és rendet értjük, amely aiz osztálykülönbség nélküli társadalom megteremtésére törekszik és a társadalomnak a közösségi elv alapján való gazdálkodását fogadja el; nem minden szocialista rendszer veti el feltétlenül a magántulajdon intézményét, aizt azonban nélkülözhetőnek tartja.6) A kommunizmus a fentebb jelzett kollektivizmus rendjén túlmenően nemcsak a termelési, hanem még a fogyasztási javakra vonatkozólag is megszünteti a magántulajdonit és az egyén magántulajdonát teljesen elveti. Ezek után talán felesleges reámutatni arra, hogy következésképpen a Iklapitalizmus képviselői individualisztikus szempontoknak hódolnak.7) A kommunizmust megva4) Lásd: Diehl, Kari, Sozialismus und Kommunismus, Handwörterbucb der Staatswissenschaften, 4. kiad., 7. köt., Jena, 1926, 578. old. 5) Az anarchismusra lásd: Moór Gyula, A jog fogalma és az anarchismus problémája Stammler jogphi'losophiájában, Budapest, 1911. 6) Lásd e tárgyban: Moór Gyula, A szocializmusról, Pécs, 1925, különösen 10. s köv. old., továbbá Moór Gyula, A gazdasági élet és a Jogi rend Budapest, 1935, különösen 29. old. 7) Erre mutat reá Földes Béla, Emléklap, 70 év szociálpolitika, stb., Budapest, 1939, 11. old. 146