Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Az alkalmatlan kisérlet

zett tapasztalataik alapján minden okuk meg lett volna arra, hogy olyan érvek után kutassanak, amelyek a büntetőjogtudományra szinte végzetessé váló szóbanforgó thézis megdöntésére alkalmasak lettek volna. E cél elérése nem is igényelt volna nagy fáradtságot. Nincs büntetőjogász, akinek figyelmét elkerülnék a büntetőtörvényekben nagy számban található azok a bűncselekményi tényálladékok, amelyeknek ismérveit megvalósító cselekmények nem minden esetben veszélyeztetik a jogtárgyat. Ide tartoznak, hogy csak a két főbb csoportot említsük, a Binding által „egyszerű engedetlenség" névvel jelölt21) kategóriába sorolt bűncselekmények, mint amilyen pl. a Kbtk. 119. §-ába ütköző s a közlekedés akadályozásában álló kihágás ós az absztrakt, más szóval generális veszélyeztető bűncselekmények, amelyeknek tipikus példájául a Btk. 422. §-ába ütköző gyújtogatás bűntette említhető. Az „egyszerű engedetlenségek"~nek azért van büntetőjogi jelentőségük, mert a veszély állapotát könnyen előidézhetik, az absztrakt veszélyeztető bűncselekményeknek pedig azért, mert természetüknél fogva rendszerint veveszélybe juttatják a jogtárgyat. Ezek a körülmények nem hagynak fenn kételyt a kérdéses cselekmények büntetéstérdemlősége felől és egyúttal arról is meggyőzhetnek mindenkit, hogy a büntetőjognak az uralkodó felfogás által vallott céljával olyan cselekményeknek büntetendővé nyilvánítása is teljes összhangban lehet, amelyek nem támadják meg a jogtárgyat. Ha pedig ez helytálló, akkor az is bizonyos, hogy a fentebb ismertetett szillogizmus premisszáiból csakis téves következtetés útján vezethető le az a konklúzió, hogy a büntetőjog másra mint a jogtárgyakat sértő vagy veszélyeztető cselekményre nem reagálhat. A szubjektív irány. Most már rá kell térnünk az objektív elmélettel szemben ellenséges irányzatokra, ezek közül pedig első sorban arra, amelynek vezéréül tudományunk. Burit ismerte el. Ez az író lendületes támadásának célpontjául az objektiv tan alappillérét, az objektiv veszély fogalmát választva, minden erejével arra törekedett, hogy annak megdöntésével előidézze a tan összeomlását és azután a romok helyén, teljesen új alapon saját elméletét építlse fel. Teóriája, a lényeget tekintve, a következő22): A történések világában a feltétlen szükségszerűség örök törvénye uralkodik23). Ugyanazok a feltételek mindig ugyanazt a hatást, ugyanazok az 21) Binding: Die Normen und ihre Übertretung 2. kiadás I. kötet 397. és köv. 1., 22) Lásd Buri következő műveit: Zur Lehre vom Versuche, Gerichtssaal (1867). Der Viersuch des Verbrechens mit untauglichen Mitteln oder an einem untauglichen Objekt; Gerichtissaal (1868). Versuch und Kausalitát; Gerichtssaal (1880). Über den Begriff der Gefahr und seine Anwendung auf den Versuch; Gerichtssaal (1888). Über die sogenannten untauglichen Versuchshandlungen; Zeitschrift für die ges. Strafrechtswissenschaft (1881) 23) Henckel: i. m. 3. és 4. 1. és Finger: Gefahr und Gemeingefahr im Strafrecht; Franik-emlékkönyv I. köt. (1930.) 233. 1. 128