Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Tudományos munka-e a jogszabályelőkészítés?

tudományosság, valamint azon, hogy mi a jogszabály-előkészítés, illetőleg tervezés? Mi a tudomány? Ha szigorúan vesszük, akkor ,,tudomány" nincs, hanem csak tudományos munkát végző „emberek", ami lényeges körülmény. Ők a nemzet és az emberiség azon kiváltságos fiai, akik az egész nemzet és az egész emberiség nevében és érdekében el akarják érni az emberi örök vágyat: a Valóság teljes megismerését. A Valóságról azt „hisszük", hogy végtelen, egész és egységes, tehát rendszerbe foglalható. A Végtelen valóság megismerését az ember sohasem érheti el, de érdeke, hogy minél többet megismerjen belőle, mert az élet csak valóságon épülhet fel. Ezt a részleges munkát is csak munkamegosztással végezhetik a kutatók speciális munkaágakon, hogy kutatásuk eredményeinek a szintézisét alkalmazni lehessen az életben a nemzet, az emberiség érdekében. Egyik kutató kölcsönösen segítő társa a másiknak. Tudományos munkának épen ezért csak azt tekinthetjük, ami ezt a célt szolgálva új eredményeket ér el a valóság megismerésében. Soha meg nem dönthető új tényeket! Nem tekinthetjük „tudós"-nak azt az embert, aki óriási szellemi képességekkel és munkával az „eddig", mások által elért eredményeket tanulja meg és a feje élő lexikon, de egy milliméterrel sem vitte előbbre nemzetét, az emberiséget a Valóság megismerésének az útján és nem tágította, nem mélyítette a meglévő ismeretkörünket. Az ilyen „tudós" is értékes munkát végez közvetve a tudás fenntartásával, terjesztésével és értékesítésével, de nem az a tudós, akinek az a szent hivatása, hogy többet tudjon és többet mondjon, mint az eddigiek. Ha ezt az álláspontot alkalmazzuk a „jogszabály-tervezésre", akkor kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy ilyen értelemben nem tudományos munka ex offo minden egyes jogszabály-tervezési munka a valóságban, bármilyen gondos, módszeres szintézise is az elért tudományos eredményeknek, bármilyen nagy jogi tudással való beleillesztése is a tételes és élő jogrendszerbe és bármilyen ragyogó technikával van is megszerkesztve használhatóság, alkalmazhatóság és gyakorlati hatékonyság szempontjából. Tagadhatatlanul óriási, magas színvonalú jogászi munka egy relatíve tökéletes és jó törvénynek a megtervezése, de az előbbiek alapján még nem mondható tudományosnak. Vegyük például a két, egymást gyorsan követő „zsidó" törvényt. Mindegyik rövidesen alkalmatlan jogszabállyá vált. Miért? Azért, mert a nemzeti élet téves „statikai" szemlélete alapján készült és nem a valóságnak megfelelő „dinamikus" szemlélet alapján. Nem a szemlélet a téves, hanem a szemléleti mód. A statikai szemlélet a legekzaktabb tudományos módszerrel megállapított „jelen"' tényeket nézi és veszi alapul a jogszabály-tervezéskor és ezért téves, ezért nem lehet tudományos. Az élet pedig nem statikum, hanem dinamikum. Örök változó és végtelen differenciáltságú. A nemzeti társadalom folyton változó érdekenergiáknak a szinte áttekinthetetlen, pozíciókat folyton változtató, élő, hullámzó szintézise. Ennek az örök változónak a szabályozására, irányítására van hivatva a jogszabály! E hivatását 11