Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 6. szám

Van valami harmónia és logika abban, hogy legelőször a természet, a külvilág (földrajz, turisztika) foglalkoztatja, majd a mai társadalom tömegjelenségeibe mélyed. el, hogy azután >a múltba merüljön és a patinás szülőföld, valamint a családi kegyelet iránti tartozásának hiánytalan, lerovásával fejezze be a sort. Organikus munkásság ez, amelynek fejlődése nem ötletszerű. De persze a szigorú időbeli tagolás megint erőltetett schematizálás volna. Régi szeretete a földrajz, a turisztika iránt élete alkonyán sem halványult el. Város-leírások, turista kalauzok és főleg Sopron városának idegenforgalmi, műtörténeti szempontból való jelentőségéről szóló munkái jelzik azt, hogy élete utolsó éveiben sem foglalkoztatják ezek a kérdések kevésbbé, mint a szárnybontogatáskor. Másrészt azonban statisztikus marad akkor is, amidőn családtörténetet ír. Vitán felüli mindenesetre csak az, hogy munkásságának súlypontja a statisztikára és ezen belül is a népességi statisztikára esett. Thirring Gusztáv indította meg 1894-ben a fővárosi Statisztikai Évkönyvek sorozatát és ő szerkesztette a Statisztikai Zsebkönyvet. „Budapest félszázados fejlődése" c. műve az Akadémia Széchenyi díját nyerte el, majd a már nyugalomba vonulása után megírt „Budapest főváros demográfiai és társadalmi tagozódásának fejlődése az utolsó 50 évben" c. akadémiai pályamunkája az Akadémia Kőrösy József díjával jutalmaztatott. Egy régebbi gyermekegészségügyi témájával az Országos Közegészségügyi Egyesület pályadíját kapta meg és ismét a Magyar Tud. Akadémia Pollák-jutalma tünteti ki kevéssel később a születési és termékenységi statisztikára vonatkozó tanulmányát. ,.A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság" c. standard munkájáért az Akadémia újabb elismerése jár ki, amidőn megkapja a Magyar Kereskedelmi Bank jutalomdíját. Közben és ezután egymást követik a közművelődési, népmozgalmi, lakásügyi statisztikai hivatalos kiadványai. A századforduló után figyelme — a kivándorlás mellett — a városok összehasonlító statisztikája felé fordul és a Magyar Városok Országos Kongresszusának megbízásából áttörésképpen szerkeszti és kiadja 1912-ben a Magyar Városok Statisztikai Évkönyvét, majd pedig a Nemzetközi Statisztikai Intézet megbízásából az Annuaire Statistique des grandes villes négy kötetét. A századforduló körül, de főleg a világháború után a népességtörténeti kérdések felé fordul figyelme. Több kisebb terjedelmű, de nagy értékű monográfia és cikk után 1938-ban jelent meg élete egyik főműve: „Magyarország népessége II. József korában". Az Akadémia kiadásában megjelent munka elnyerte a M. Tud. Akadémia másodlegnagyobb elismerését, az 1939-es Marczibányi mellékjutalmat. Helyi jellegű kisebb monográfiák és közlemények (Sopron, Kőszeg, Jászberénj7, Kecskemét) után 1939-ben jelent meg remekbe szabott soproni monográfiája (Sopron városa a 18. században), amely a maga nemében éppen úgy unikum, mint a József császár féle népszámlálás eredeti összeíró lapjainak a feldolgozása. Ezidőtájban már elhatalmasodott szembaja sem lohasztja munkakedvét, de talán még sietteti munka-rithmusát; természetesen családjának odaadó és minden dicséretet megérdemlő szolgálatai is segítették abban, hogy a maga-gyüjtötte anyagot feldolgozásra és befejezésre érlelje. A Magyar Tud. Akadémia 1902-ben, 41 éves korában levelező tagjai sorába Tálasztja; 1926-ban lesz rendes taggá. 1903-ban már a Nemzetközi Statisztikai Intézet választja rendes tagjává. 11 éven át előadója ugyanezen nem83