Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 6. szám

Lehet-e elég hálával emlegetni e környezetnek tehetségérvényesítő érdemeit? Kereskedők, iparosok, akik fiaikat külföldi tanulmányútra küldik a XVIII. században, akik hecses könyveket, régiségeket gyűjtenek, akik végrendeleteikben mindig adakoznak az iskola, az egyház céljaira: ez az a kultúratermelő réteg, amelyről — soproni, pozsonyi evangélikus polgári és papi családokról — Szekfü Gyula ismételten megírta, hogy a városképződésnek, a szó nyugati értelmében vett középosztálynak mily becses élesztő kovásza volt hazánkban. (Ha ez a lélekben a magyarság eszményeivel magát mindjobban azonosító és asszimilált réteg néhány tízezerrel gazdagabb létszámú: a gazdasági civilizáció és szoliditás mennyi sebe gyógyult volna idején és mennyi gondkavaró probléma nem merült volna fel!...) Thirring Gusztáv azonban harmonikus, mert hálás emberek közé tartozott, akik megörökítették ezen áldásos környezet emlékét és így mi jobban érthetjük, hogy miért lett Thirring Gusztáv olyanná, amilyen lett1). Életrajzi adatai röviden: 1861 december 25-én született Sopronban; atyja évszázadok óta fennálló vasikereskedés tulajdonosa. Nagyobbik fiát ő maga, a kisebbiket — korai elhunytával — a mostohaatya, Stadler Lajos neveli fel. Középiskolai tanulmányait a soproni ev. lyceumbn végezte; a budapesti egyetemen bölcsészettudományi doktorátust és középiskolai tanári oklevelet szerzett. Bár legelső hírlapi cikke („Sopron" c. napilap 1881-es számában) már statisztikai vonatkozású, — az 1880-as népszámlálás eredményeivel foglalkozván öt cikkében a 19 évét éppen csakhogy meghaladott ifjú, — érdeklődése kezdetben mégis inkább a földrajz és kisebb részben a természetrajz felé irányul. 1884—1888. közt a budapesti egyetemi anthropologiai intézetben működik mint tanársegéd, majd 1888-ban a székesfővárosi statisztikai hivatal szolgálatába lép. Hat évvel rá, alig 33 éves korában már a hivatal aligazgatójává választják. 1906-ban pedig, Kőrösy József halála után a hivatal igazgatója lesz. Néhány éven át egyben a Fővárosi Könyvtár igazgatójaként is működik. Még 1897-ben habilitálja a budapesti egyetem a demográfia magántanárává. 1906-ban egyetemi rendkívüli tanári címet nyert. Szakadatlan hivatali munka után 1926-ban vonult nyugalomba. Nehéz életrajzi adatait munkásságának mértföldjclző állomásai nélkül, azoktól függetlenül közölni. Az évszámok keretek és vázak, amelyeket tartalommal a tárgyszeretettől vezérelt munka bámulatosan gazdag lüktetése töltölt meg. E munkásság kiemelkedőbb állomásait és az azokért szinte automatikusan kijáró elismertetéseket érdemes kronologikusan is feljegyezni, hogy lássuk mi mindent teljesített egy ilyen töretlen munkaerő, egy szinte példátlanul jól gyümölcsöző talentum. Önálló publikációi kezdetben főleg hivatali működésével kapcsolatosak. Elsősorban a budapesti népszámlálások eredményeit szűrte le, fokozatosan nagyobb elmélyedéssel és rendszerességgel. Majd egyre tágul és gazdagodik a regiszter: jönnek a népességtörténeti, kivándorlásra vonatkozó úttörő munkák, azután — a nemzetközi statisztikai szervektől nyert mandátumok teljesítése után — a családtörténet és főleg a népesség- és gazdaságtörténelem legérettebb alkotásai. *) Thirring Gusztáv: A soproni Thirring nemzetség háromszázéves múltja. Sopron, 1934. 62 lap, 53 képpel. 82