Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 6. szám

Thirring Guszíáv 1861-1941. Ha (kivételesen dús lombozatú, szemre is szép, hibátlan fát nézünk, feltehetjük a kérdést: vájjon a mag, a csira volt-e különösen ép vagy a talaj volt-e kivételesen szerencsés, amelyben felnőtt? öröklés és környezet: így mondjulk ezt más szavakkal és akkor, ha ember müve felett tartunk szemlét. Kegyeletes és szomorodott szívvel irandó szemlét. Hiszen a megélt évek száma szerint íme befejezett élet... De a csudálatosan bőven buzgó forrás az utolsó évekig, az utolsó hónapokig változatlan gazdagsággal ontotta számunkra kincseit. Beszélhetünk-e élet-alkonyról, amidőn a 80 éves tudós — sajtó alá rendezett müvének megjelenését már nem éri meg. avagy éppen amikor félig kész munkájának befejezése előtt hull ki a toll kezéből, hogy ne is szóljunk a 8-Lk évtized estéjén kiérlelt és még csak a valósítás Iküszöbén álló tervekről?! Thirring Gusztávra gondolva szinte lehetetlen nem beszélni az öregség relativitásáról. Amíg van tervezgetés, természet-szeretet, alkotás-vágy s amíg a hivatás-tudat gyümölcsöző cselekedetekre kényszerít: addig nincs öregség! Ezért azután a nekrolog-író (a szakember szemével nézve) mélyen gyászol ugyan, mert Thirring Gusztáv — szinte elképesztően gazdag irodalmi munkásság után is — még ígért új értékeket a statisztika számára. De a nekrolog-író (az ember szemével nézve) megkönnyebbül, mert ime elment anélkül, hogy a befejezettség szomorúságának, a „nincs tovább" kilátástalanságának és a .,non possumus" gyötrelmének súlyától vigasztalanul szenvedett volna. A befejezetlenségben rejlő remény az egyéni boldogság egyik fűszere; csak a közösség igénye a perfektség, a szó alatt a befejezettség értve. Ha viszont a perfektségen emberileg tökéleteset értünk, akkor a szaktudománynak ugyancsak adott ízelítőt abból Thirring Gusztáv. Ez nyilván kvalitás-kérdés. Ügy mondhatjuk, hogy hozta magával: nem tudott nem-alapos lenni, nem tudott a forráskritikában lelkiismeretlen lenni, nem tudott belefáradni a sokoldalú nézésbe, a kapcsolat-keresés szenvedélyébe. Kovács Alajos alkalmazta egyszer a poétára öltött mondást a statisztikusra: „statisticus non fit, sed nascitur." Thirring Gusztáv arra született, hogy statisztikus legyen. Kultúrát termelő és értékelő soproni patrícius családi körben már 10—12 éves korában csodálták sokoldalúságát. Kérdeztették, produkálták a kis gimnazistát, alki földrajzi, természetrajzi és történelmi tudásával gyönyörködtette azokat, akik kellettek is ahhoz, hogy az érdeklődésnek a mohósága, csillapíthatatlansága egyrészt szabadon kibomtakozhassék és másrészt a munkafegyelmet piedesztálra emelő szellem hatása alatt talaj-biztos és időálló eredmények érlelésére alkalmassá váljék. 81